Századok – 1972

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1468/VI

1474 KRÓNIKA bizonyos érdeklődóst tanúsítanak. A megvitatott anyagok jellege meglehetősen heterogén volt. Részben az elkészült fejezetek első fogalmazása került vitára, részben valamennyi érintett ország egy gazdaságtörténésze készített összefoglaló tanulmányt országuk két világháború közötti gazdasági fejlődéséről. Végül készült néhány alkalmi jellegű tanulmány is. E jellegbeli különbség természetesen nem egyszer a tanulmányok színvonalában is megmutatkozott. Mégis az elkészült húsz tanulmány egészében nemcsak hatalmas információs anyagot tartalmaz a térség gazdasági fejlődésére vonatkozóan, de a gazdasági fejlődés egyes problémáira vonatkozó ismereteinket számos új megállapításával lényegesen elmélyíti, s lehetővé teszi a fejlődósvonalak határozottabb megrajzolását. Az összefoglaló tanulmányok — A földreformok az első világháború után (Roger Munting, University of East Anglia); Mezőgazdasági fejlődós a két világháború között (Berend T. Iván) ; Koncentráció és monopóliumok (Alice Teichová, University of East Anglia); Az infrastruktúra fejlődésének statisztikai vizsgálata (Ehrlich Éva, Tervgazdasági Intézet); Pénzügyek és államháztartás (Jancu Springier, University of Birmingham); Nemzetközi tőkemozgás (Rudolf Notel, ENSz, Genf) — kérdésfelvetései közül elsősorban az alábbiakat szeretnénk kiemelni. Roger Munting tanulmánya részletesen ismertetve a földreformok eredményeit, a földbirtokstruktúra átalakítása tekintetében elsősorban a földreformok gazdasági következményeit kívánta elemezni. A tanulmány hangsúlyozta, hogy a reform, már ahol ez ténylegesen létrejött — hiszen, ami Magyarországot illeti, itt aligha lehet érdemleges földreformról beszélni —, elsősorban politikai célokat szolgált; egyidejűleg az új államokban a nacionalizmus szolgálatában is állt. Egészében aligha lehetett forradalmi intézkedéseknek tekinteni, sokkal inkább az orosz forradalom átterjedésének megakadályozását szolgálták. A gazdasági hatást aligha lehet egységesen megítélni, hiszen Romániában a termelési színvonal határozott csökkenéséről, míg Jugoszláviában ellenkező tendenciáról beszélhetünk. A reform kétségtelenül megszüntetett számos feudális vagy félfeudális maradványt, földhöz juttatott nagyszámú földnélküli parasztot, s elvileg a jövedelemkülönbségek csökkentése irányában hathatott, egészében azonban nem oldott meg egyetlen lényeges szociális problémát sem. A jövedelmi színvonal nem emelkedett, a túlnépesedés nem csökkent, hanem nőtt, folytatódott a birtokelaprozódás. A vita elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a problémát egyetlen országban sem lehet világosan értékelni, hiszen a nemzetközi árváltozások, a terms of trade kedvezőtlen alakulása a keleteurópai országok számára lényegesen hozzájárult a túlnépesedésből, gyenge iparosodásból és alacsony szintű belső piacból származó gazdasági nehézségekhez, melyeket önmagában ez országokban semmiféle — mégoly sikeres — reform sem hidalhatott át. A kérdés részletesebb gazdasági vizsgálatát Berend T. Iván tanulmánya nyújtotta. A tanulmány elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a 20-as évek első felének rekonstrukciós periódusát követően a 20-as évek második felének kedvezőbb ármozgása és jobb hitellehetőségei a termelékenység és a termelés emelkedéséhez vezettek, de az előbbi épp csak elérte, az utóbbi csak valamivel haladta túl a háború előtti színvonalat. A válságot követően viszont a mezőgazdaság kritikus helyzetbe került, mind a technikai fejlődés, mind a piac- és árviszonyok tekintetében. A harmincas évek második fele az új típusú állami beavatkozás következtében ismét csak csekély javulást eredményezett. A tanulmány a mezőgazdaságot a két világháború közötti gazdasági fejlődés szűk keresztmetszetének tekintette. A vitában viszont elhangzottak olyan vélemények, melyek e megállapítást túlzottnak tartották, s teljesebb átfogó mutatók kidolgozását igényelték. Mások azt hangsúlyozták, hogy a különböző üzemtípusok következtében a mezőgazdaság esetében sokkal nehezebb az összefoglaló adatok használata, mivel azok elleplezik a modernebben gazdálkodó üzemtípusok új eredményeit, új termelési struktúrák alkalmazását, belterjességre való törekvést, regionális különbségeket stb.