Századok – 1972

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1468/VI

1470 KRÓNIKA egyetem bölcsészettudományi karán december 6 —7-én tudományos ülésszak zajlott le, nagyszámú ós a vitában élénken részt vevó hallgatóság előtt. Az ülésszak tematikája a kelet-európai nemzeti mozgalmak kérdése volt, ill. a kelet-európai munkásmozgalom állásfoglalása a nemzeti kérdésben. A témakörben hét előadás hangzott el, amelyek zömükben a cseh, szlovák és magyar fejlődós kérdéseit érintették. Az ülésszak megnyitásakor Arató Endre egyetemi tanár (Budapest), a Vegyesbizottság magyar tagozatának elnöke áttekintést adott a Vegyesbizottság eddigi munkájáról, méltatta elsősorban a különböző tudományos ülésszakokon felvetett problémák jelentőségót. Ján Tibensky a csehszlovák tagozat elnökeként elmondott üdvözlő szavaiban kiemelte a Vegyesbizottság szerepót a két ország barátságának előmozdításában, és utalt a Vegyesbizottság tevékenysége során elsősorban a kutatás megkönnyítésében, a levéltári anyagok kölcsönös feltárásában elért komoly eredményekre. Niederhauser Emil (az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa): ' A nemzeti mozgalmak Kelet-Európában az 1860-as evektől 1914-ig c. bevezető előadásában három típust különböztetett meg a nemzeti mozgalmak szempontjából: azokat a nemzeteket, amelyeknek önálló államuk volt, azokat amelyek egy soknemzetiségű birodalmon belül bizonyos autonómiával rendelkeztek, és azokat, amelyek teljes nemzeti elnyomás alatt álltak. A tőkés fejlődés kibontakozásának a korában a nemzeti mozgalmak a második típushoz tartozó nemzetek esetében az autonómia minél erőteljesebb kiszélesítésére irányultak, a harmadik típushoz tartozóaknái valamiféle autonómia megszerzésére, vagy legalább nemzeti létük elismerésére, a nemzeti önállóság sehol sem vetődött fel követelésként, a mozgalmak jelentősebb mértékben voltaképpen csak a századforduló után bontakoztak ki, a bekövetkezett társadalmi változások eredményét is tükrözve. Az önálló államoknál a nemzeti terület teljes egyesítése alkotta a nemzeti 1 mozgalom tengelyét, de itt is, és a többi típushoz tartozó nemzetek esetében is a polgári átalakulás egyébb kérdései szintén napirendre kerültek. A polgári pártok részben ez utóbbival kapcsolatos állásfoglalásuk, részben a nemzeti kérdésben képviselt álláspontjuk szerint különültek el egymástól. A több országban a pártalakulásig eljutott parasztmozgalmak többnyire a burzsoá nacionalizmus hatása alá kerültek. A munkásmozgalom kezdeti szakaszában értetlenül állt a nemzeti kérdés tekintetében, később azonban sokhelyt szintén nacionalista tendenciák érvényesültek benne. Egyedül a bolsevik párt képviselt határozott álláspontot a nemzeti kérdésben a nemzeti önrendelkezés elvének kimondásával. Nagy tetszést keltett a hallgatóság körében a magyar —cseh kapcsolatok kutatásában már eddig is jelentős eredményeket elért Richard Prazák előadása: Petőfi Sándor életművének fogadtatása a cseh demokratikus körök és a cseh munkásosztály részéről a XIX. század második felében, különös tekintettel Jan Neruda szerepére. Rámutatott arra, hogy Petőfi neve az 1850-es években vált szélesebb körökben ismertté a cseh tartományokban, amikor megjelent az első cseh nyelvű válogatás Petőfi verseiből. Az abszolutizmus idején Petőfi forradalmi magatartása ragadta meg elsősorban a cseh közvéleményt. Forradalmi költőként szerette meg a cseh munkásosztály is Petőfit, ismertebb verseit széltében szavalták a különböző munkásgyűléseken. Legjobb fordítója az a Jan Neruda volt, a korszak legnagyobb cseh költője, aki a magyar kultúra egyéb alkotásait is nagyrabecsülte, Petőfiben pedig egyenesen a proletariátus költőjét ünnepelte. A gondos filológiai aprólékossággal íródott, még a fordítások nyelvi elemzésére is kitérő előadás arra is utalt, hogy az 1870-es évektől kezdve a magyarországi nemzetiségek irányában folytatott soviniszta politika jelentős mértékben lehűtötte a cseh közönség Petőfi iránti lelkesedését. Az eddigi eredményeket összefoglaló és jónéhány ponton új anyaggal kiegészítő előadás vitája során a hozzászólók részben újabb adalékokat hoztak fel az abszolutizmus-kori cseh—magyar kulturális kapcsolatok vonatkozásában, rész-