Századok – 1972

Folyóiratszemle - Parszadanova; V. Sz.: Politikai küzdelmek a lengyel parasztmozgalomban (1945–1949) 1465/VI

Fü LYÓIRATSZEMLE 1465 megfogalmazására Roosevelt csak a közgondolkodás megváltozása után gondolhatott, amit viszont a propaganda segítségével remélt elérni. A májusban végül létrehozott Polgári Védelmi Hivatal (Office of Civilian Defense) azonban csalódást okozott, mivel elsősorban Amerika technikai felkészületlenségével törődött, s elhanyagolta a morál tekintetében tapasztalt súlyos jelenségek megjavítását, vagyis a propagandát. 1941 július végén megmutatkozott, milyen keveset változott az amerikai közvélemény hangulata: az országos ellenkezéssel szemben csak igen nehezen, kis szőtöbbsóggel sikerült elfogadtatni a kongresszussal a leszerelés előtt álló katonák szolgálatának meghosszabbítását, s továbbra is érvényben maradt a korlátozás, hogy csak a nyugati féltekén szabad a katonaságot felhasználni. Szeptemberben Marshall szárazföldi vezérkari főnök közvetlenül az elnöknek panaszkodott az újoncok rendkívül alacsony moráljára, amit a családokban uralkodó hangulat rovására írt. Októberben Roosevelt leválasztotta La Guardia eredménytelen propaganda és polgári védelmi hivataláról a Tények és Adatok Hivatalát (Office of Facts and Figures), amelyről azonban siettek hangsúlyozni, hogy nem propaganda-ügynökség, hanem objektív tájékoztató intézmény. A helyzetet végül Pearl Harbour mentette meg valamennyire, bár az elnök továbbra sem volt elégedett a közvélemény hangulatával. (The American Historical Review 1970. 6. szám, 1640 — 1653. I.) J. G. V. Sz. Parszadanova: \ Politikai küzdelmek a lengyel parasztmozgalomban (1945—1949) A témát felölelő forráskiadványok nagy száma ellenére szovjet kutatók eddig nem igen foglalkoztak az 1944 utáni lengyel politikai viszonyok elmélyültebb kutatásával. Parszadanova cikke jó kísérlet arra, hogy a lengyel parasztmozgalmon belüli változásokat az általános politikai viszony okba ágyaz va mutassa be. 1944 júliusa után a parasztmozgalom politikai szervezetei is két irányba orientálódnak. Az egyik szárny a Munkás Párttal való együttműködést, a másik az emigráns kormány lengyelországi bázisának szerepét vállalja. A radikális szárny fő törekvése — a Munkás Párttal összhangban — a parasztmozgalom egységének progresszív alapon történő megőrzése volt. A földreform kérdésében azonban felerősödtek a polarizálódási tendenciák. A nagybirtok felszámolásában egységes volt a parasztmozgalom, de a felszámolás hogyanját, idejét, ütemezését illetően megoszlottak a vélemények. A földosztás kérdése polarizálta a legélesebben a politikailag aktivizálódó parasztságot. A gazdag és a módos középparaszti rétegek az erős parasztgazdaságok megteremtését tartották a földreform céljának, míg a radikális irányzat olyan szociális és politikai szempontú megoldás mellett szállt síkra, amelynek keretében a nincstelenek és a kisparasztok kapták volna a felosztásra kerülő földterületek nagyobb hányadát. Mint ismeretes, a Lengyel Nemzeti Bizottság 1944. szeptember 6-i dekrétuma alapján három szakaszban és a szociális-politikai szempontok érvényesítésével ment végbe 1944—1949 között az agrárkérdés rendezése Lengyelországban, amelynek következtében a közópparaszti réteg aránya jelentősen megnőtt. A földdekrétum végső soron a parasztmozgalom radikális szárnyát, a munkásparaszt szövetséget erősítette, de 1944 — 45-ben ez még nem mutatkozott meg egyértelműen. A radikális elemek ugyan helyet kaptak a felső hatalmi szervekben, de a parasztmozgalom egésze, a helyi szervezetek az emigráns kormány, a burzsoázia befolyása alatt 12 Századok 1972/6