Századok – 1972

Folyóiratszemle - Parszadanova; V. Sz.: Politikai küzdelmek a lengyel parasztmozgalomban (1945–1949) 1465/VI

1466 FOLYÓIBATSZEMLE állottak. Ez az állapot Lengyelország teljes felszabadulása, az 1945 márciusában Lódzban tartott parasztkongresszus után is fennmaradt, annak ellenére, hogy formailag kimondták a parasztmozgalom egységes voltát és a Nemzeti Fronttal való egyetértését. A nagypolitika szintjén pozitív jelenség volt, hogy a 200 ezres parasztmozgalom radikális vezetéssel kapcsolódott be a lengyel politikai életbe, de ennek értékét lerontotta az, hogy helyileg a burzsoázia által befolyásolt szervezetek tevékenykedtek. A lódzi egységhangulat átmenetinek bizonyult, s már 1945 nyarán aktivizálódtak a jobboldali vezetők, ami válságba juttatta a parasztmozgalmat. Hozzájárult ehhez, hogy a radikális vezetés számos taktikai hibát követett el. Türelmetlen, bizalmatlan volt bizonyos paraszti rétegekkel szemben, a burzsoáziával azonosította őket. Ez a szektásnak nevezhető politika a vezetésnek a tömegektől való elszakadását egyértelművé tette. A parasztmozgalom válságához hozzájárult még, hogy az államhatalom nem segíthette — főleg szociális jelleggel — a radikálisok bázisát, s ez falun a kispolgári, gazdagparaszti befolyás megszilárdulásához vezetett, felerősítette a parasztságban a munkáshatalommal, a szovjet orientációval szembeni bizalmatlanságot. A Mikolajczyk által képviselt emigráns politikai vezetés számára ez komoly politikai tőkét jelentett. 1945 májusában a parasztmozgalom legerősebb haladó politikai szervezete, a Néppárt és a Nemzeti Front radikális parasztfrakciója együttes ülést tartott, amelyen megállapították, hogy helyileg ós lényegét tekintve a parasztmozgalom jobboldali, ellene van a munkás—parasztszövetségnek, s maga a Néppárt is válságba jutott, mert a vezetés elszigetelődött. Beismerték, hogy a formai egység ellenére a radikális szárny (a vezetés) és a Mikolajczyk által befolyásolt paraszti tömegek között szakadék húzódik. A parasztmozgalom válságát, a jobboldali erők előretörését megtorpantotta a Nemzeti Egységkormány megalakítása 1945 júniusában. Ez a kormány magába fogadta 1 Mikolajczykot is, így önálló emigráns kormány létezése irreálissá vált. Az általános , politikai helyzet oldódása azonban nem oldotta meg a parasztmozgalom válságát. Továbbra is megosztott maradt, sőt a Néppárton belül is véleménykülönbség mutatkozott az egységesítés alapját illetően. A Néppárt elnöke és követői ugyanis hajlandók voltak a Mikolajczyk által javasolt egységesítést elfogadni és a radikális (csak szűk tömegbázissal rendelkező) vezetőket kizárni, míg a pártvezetés többsége, a radikális vezetők, a Néppárt programja alapján, a vezetésben 50 százalékos részvétellel (s nem egyharmadossal) kívánta megteremteni az egységes parasztpártot. Ez a határozott ellenszegülés arra késztette Mikolajczykot, hogy tovább szilárdítsa befolyását a helyi parasztszervezetekben. Nagy segítséget jelentett számára a katolikus egyház támogatása. Az a veszély fenyegetett, hogy a parasztmozgalom egésze befolyása alá kerül és ezáltal a burzsoázia politikai eszközévé válik, megnehezítve a munkásosztály vezette konszolidációt. Ez a felismerés taktikai változtatásra késztette a Munkás Pártot. Lemondott a parasztmozgalom egységének fenntartásáról, a Néppárt helyi szervezeteinek erősítésére koncentrálta erőit ós lehetővé tette Mikolajczyknak egy önálló saját párt létrehozását, aki létre is hozta az ún. Lengyel Néppártot, beolvasztva a Néppárt nem radikális vezetőit is. Az új párt programját a paraszti szeparatizmus, a munkás—paraszt szövetség elvetése, a kulákság érdekeinek megfelelő új agrárrendezés hirdetése jellemezte. A válságba jutott Néppárt radikális vezetői levonják a tanulságokat, megtisztítják a párt sorait, a Munkás Párt segítségével a helyi szervezetek megtartását, erősítését teszik meg fő feladatuknak. 1945 őszén azonban a Mikolajczyk vezette Lengyel Néppárt előretörése a jellemző, a radikális Néppárt rovására. A Lengyel Néppárt erősödése 1946 elején is tovább tart, de ekkor már nem a falun, hanem a városokban szélesíti bázisát, s ezáltal parasztpártból kispolgári, polgári politikai szervezetté fejlődik. 1945 őszén a Lengyel Néppárt az általános politikai tendenciákat visszafordító lépésekkel próbálkozott. A Munkás Párt elszigetelésére, a jobboldali politikai erők tömő»