Századok – 1972

Folyóiratszemle - Steele; Richard W.: A közvélemény előkészítése a háborúra: kísérletek egy országos propagandaszervezet megteremtésére 1940–1941 1464/VI

1464 FOLYÓIBATSZEMLE Az 1937-es általános választások idején a Román Kommunista Párt kezdeményezésére ismét megalakult a demokratikus front, amely Kolozsvár, Arad, Bihar és Brassó megyékben a nemzeti-parasztpárti jelölteket támogatta. I. Maniunak, a párt elnökének a kétszínűsége és a többi nem fasiszta párt vezetőinek tétovázó magatartása végül megakadályozta a demokratikus erők szövetségének létrejöttét a választásokon. A pártok ereje szétforgácsolódott, és egyikük sem tudta megszerezni a kormányalakításhoz elegendő szavazatokat. A királynak ez jó alkalom volt arra, hogy a Goga-kormány útegyengető akciói nyomán, 1938 elején, bevezesse a királyi diktatúrát. (Studii 1971. 1. szám, 115 — 139. I.) B. E. Bichard W. Steele: A közvélemény előkészítése a háborúra: kísérletek egy országos propagandaszervezet megteremtésére, 1940—1941 F. D. Roosevelt elnök számára komoly feladatot jelentett, hogy a hazai köz. véleményt összhangba hozza saját politikájával és meggyőzze Hitler minden áron való legyőzésének szükségességéről. Még Nagy-Britannia korlátozás nélküli materiális segítését sem tartotta mindenki fontosnak, ezen felül akadozott a haditermelés, a~közvélemóny és a kongresszus egyaránt ellenezte a nagyobb arányú katonai behívásokat, rossz volt az újoncok szelleme. A beavatkozás hívei a nemzet paralizálódását állapították meg. A háború első évében csak egyes egyének és magánszervezetek síkján folyt a harc az izolacionista nézetek ellen. A szerény eredmények azonban semmivé váltak a veszély növekedéséhez képest, hiszen a német hadisikerek a háború kedvezőtlen befejezését eredményezhették, mielőtt még sikerül az amerikai népet felébreszteni. Franciaország összeomlását katonai következményein túlmenően is súlyosan értékelték a beavatkozás hívei, mert a belső defetizmus és az akarat hiánya eredményének tekintették, amiről Amerikában is számos jel árulkodott. Sürgőssé vált a közvélemény ráébresztése a helyzet súlyosságára, de egy erre hivatott országos propagandaszervezet javaslatát 1940 nyarán Roosevelt hűvösen fogadta. Ennek fő oka az a negatív vélemény volt, ami az amerikai közvéleményben, politikusokban és történészekben utólag alakult ki Wilson első világháborús propagandakampányáról. George Creel hírhedt bizottsága túlságosan is jól teljesítette feladatát: az amerikai népben felkeltette a sovinizmust, az intoleranciát, a tömeghisztériát, amely szenzációhajhászáson és a tények elferdítésón alapult. Sokan állították, hogy Amerikát becsapással ugrasztották be az első világháborúba, s ezt a vádat mindenki el akarta kerülni az új háborúval kapcsolatban. 1941 márciusában Roosevelt hozzájárult egy bizottság alakulásához, melynek feladata a háborús morál emelésére szolgáló szervezet megtervezése volt. Némi halogatás után április 17-én az elnök Wallace alelnököt bízta meg, hogy a végleges felelős megtalálásáig irányítsa ,,a hazafiasság ösztönzésé"-t. Wallace erőteljes propaganda-kampányra gondolt, de tanácsadóinak többsége ezt már csak azért is lehetetlennek tartotta, mert ez csak a magánkézben lévő információs eszközök befolyásolásával lett volna lehetséges. Roosevelt elképzelése inkább „zászlólengetős" hazafias beszédek szóleskörű megszervezéséből állt, s ezt New York dinamikus polgármesterére, Fiorello La Guardiára kívánta bízni. A fő nehézséget azonban az okozta, amint arra Lowell Mellett elnöki tanácsadó rámutatott, hogy nem lehetett addig komoly hivatalos propagandát folytatni, amíg nem volt határozott ós elfogadott hivatalos állami politika, márpedig ennek nyílt