Századok – 1972

Folyóiratszemle - Hutchins; Stanley: Menekült kommünárok Nagy-Britanniában 1454/VI

1454 FOLYÓIBATSZEMLE megfontolásokon kívül a Testvéri Demokraták ellen Mazzini és az olasz emigráció azért is fellépett, mert az angol hivatalos kormánnyal szemben mindenképpen előnyös színben igyekezett feltűnni. 1847-ben a két irányzat szervezetileg is elhatárolódott egymástól, s Jones, Harney és Schapper közös kritikai cikket írtak az európai helyzetről, amelyben Mazzinit bírálták. Davis sorra veszi a Testvéri Demokraták néhány olyan írását, megfigyelését, amely akkor is, később is feltétlen elismerésre tarthat számot. Ezek között említette az igazságos és igazságtalan háborúkról szóló tételt. Az elméleti megfigyelést a Testvéri Demokraták természetszerűen a gyakorlatból szűrték le, s így az igazságtalan háborúk között említették az Egyesült Államok és Mexikó háborúját, amelyet egyszerűen területrablónak minősítettek. A szerző hosszabban taglalja a proletárinternacionalizmus fogalmának és követelésének megjelenését, majd azt fejtegeti, hogy az angol munkásság milyen támogatást adott a Testvéri Demokratáknak, milyen továbbélő chartista és demokrata szervezetek nyújthattak és nyújtottak támogatást. Davis is felveti a kérdést, hogy 1848-ban miért omlott össze a Testvéri Demokraták Szövetsége olyan meglepően gyorsan. Magyarázatként a kormány két megtorló intézkedését említi, kiváltképpen az „idegenek ellen hozott törvényt". Davis teljes mértékben igazat adott Theodor Rothsteinnek, a Testvéri Demokraták Szövetsége története egyik első feldolgozójának, aki hangsúlyozta, hogy ez a törvény volt az, amely szinte egyik pillanatról a másikra halálos csapást mért a Testvéri Demokratákra. A „nem kívánatos külföldieket" ugyanis egyik napról a másikra egyszerűen deportálhatta a rendkívüli ós korlátlan hatalommal felruházott kormány. Igaz, e törvény után a Testvéri Demokraták Szövetsége még 1852-ig formálisan fennállt, de érdemi munkát már nem tudott kifejteni, hatása nem volt, s Davis ezzel magyarázza, hogy az olyan típusú európai emigránsok, mint Kossuth, ezért tanúsíthattak érdektelenséget a munkásszervezetek iránt. (Marxism Today. 1971. febr. szám. 50—60. I.) J Stanley Hutchins: Menekült kommünárok Nagy-Britanniában A szerző cikksorozatának harmadik részében kisebb portrékban mutatja be néhány ismertebb kommünár angliai sorsát. Camelinat a Kommün bukása után egy ideig még Párizsban rejtőzött, majd Angliába menekült és Birminghamben fémmunkásként dolgozott, felesége pedig kis fűszerüzletet nyitott. Angliai évei alatt tevékenyen részt vett a szakszervezeti mozgalomban. 1880-ban amnesztia révén visszatért Párizsba, de ezután is még sűrűn megfordult Nagy-Britanniában, a szocialista párt küldöttjeként jelen volt az ILP (Független Munkáspárt) konferenciáin, levelezett Keir Hardie-val ós Bruce Glasierrel, baráti kapcsolatban állt Tom Mann-nel. Jules Johannard fiatal kora ellenére jelentős szerepet játszott a Kommünben (ekkor 28 éves volt). Franciaországban kereskedelmi utazó volt, s Angliába rövid átmenet után szintén ilyen állást foglalt el. Míg Camelinat Theiszhez állt itt közel, Johannard Dupont-tól kapott segítséget. Manchesterben telepedett le, miközben szintén közreműködött az Internacionálé szervezésében. 1882-ben halt meg, s Londonban temették el.