Századok – 1972
Folyóiratszemle - Hinz; Henryk: A lengyel felvilágosodás filozófiája – a modern lengyel gondolkodás előzményei 1450/VI
FOLYÓIRAtfáZEMLE 1451 fe találkozni lehet. Az azonban tétty, hogy á függetlenség utolsó' húsz évében nagy változások mentek végbe a lengyel Szellemiségben, gondolkodásmódban, 'és az állam megszűnte után ezek jelentós kulturális eredmények létrejöttét segítették elő. Végbemént az emberről, a társadalomról és az egész világról alkotott kép szekularizálódásü,a lengyel dzsentri önelégült partikularizmusát felváltotta a társadalmi és politikai intézmények kritikus szemlélete. Mindez áz ország fönnmaradásának állandó fenyegetettsége közepette történt, így a felvilágosodás eszméi mellett különleges súlyt kapott a nemzet és a történelem eszméje. A meginduló lengyel folyóiratok, főként a Monitor, nagy szerepet vittek a korabeli európai — különösen a francia — szellemi vívmányok térhódításában. Az új emberideál szembenállt a dzsentri ,,szarmatizmus"-sal és a felszínes és egyben feltűnő vallásossággal. A tanítást, felvilágosítást ós erkölcsi tökéletesedést hirdető periodikák mellett hasonló célok inspirálták az 1773-ban létrehozott Országos Nevelési Bizottságot. A klérus és a dzsentri konzervatív részének erős ellenállása ellenére a bizottság céljaiból sokat meg tudott valósítani, kimagasló publicisták, tudósok és gondolkodók egész sorát (H. Kollontaj, J. ániadecki, F. S. Jezierskj) nevelte ki. A 70-es évek végén azonban megszűnőben voltak a nevelés mindenhatóságát hirdető nézetek és a politikai-társadalmi reform szükségessége került előtérbe. E mozgalom tetőpontját a Négyéves Országgyűlés,. az 179l-es alkotmány és a Hazafias Párt megalakulása jelentette, majd a francia forradalmárokkal fenntartott kapcsolatok. A további események során a lengyel tudatban egyesültek a nemzeti és az univerzális értékek: a nemzeti szabadságharc az európai népeknek a despotizmus és a feudális előjogok elleni harcának vált részévé. A század vége és az új század eleje viszont azt mutatták meg, hogy a felvilágosodás filozófiája gyenge és tehetetlen az új történelmi helyzettel szemben. A XVIII. században a lengyelországi filozófiának még a más országokban már 1 letűnt skolaszticizmussal kellett megküzdenie. Ennek a harcnak az első központja a Konarski által 1740-ben alapított krakkói Collegium Novum volt és az itteni „philosophia recentiorum", amely egyelőre csak Bacon, Descartes, Leibniz és Locke adaptálására szorítkozott. Egyidejűleg újból fölfedezték a lengyel reneszánszt is, Copernicus, Kochanowski és Modrzewski tanait a lengyel felvilágosodás részévé tették. Számukra Copernicus a külső tekintélytől meg nem-rettenő tudós modellje volt, mentes ,,a filozófushoz méltatlan szolgai szellem" (Kollontáj szavai) megnyilvánulásaitól. Ebben a szellemben történt 1772 — 82 között a krakkói egyetem reformja. A politikai filozófia terén a felvilágosodás fő ellenfelének már a XVIII. században is a szarmatizmust tekintették. Ez az „ideológia" a dzsentri demokráciát kivételes, különleges és minden külföldi formánál magasabbrendű politikai rendszernek tekintette, hangsúlyozta a nemzeti függetlenség és a nemzeti sajátságok fontosságát, politikai képviseletét pedig a Bar Konföderáció (majd paradox módon a Targowica Konföderáció) jelentette. Az enciklopédisták és a II. Katalin által inspirált és pénzelt nyugati sajtó ezt az ideológiát a felvilágosodás szöges ellentétének állította be, Voltaire álnéven két pamfletet is írt, melyben a Bar Konföderációt a konzervatívok és vallási fanatikusok gyülekezetének ábrázolta, akik ellenállnak a pétervári és berlini felvilágosodott uralkodók legjobb szándékainak. (Rousseau, Mably ós egyes fiziokraták erről nem voltak teljesen meggyőződve.) Minden konzervativizmusa és partikularizmusa ellenére azonban a szarmatizmusban benne volt a republikanizmus és a demokratizmus gondolata is. Ugyancsak a szarmatizmustól vette át a lengyel felvilágosodás a nemzet és annak története iránti érdeklődését. Ez utóbbinak két iránya alakult ki: a kezdetek, a szláv népek eredetének kutatása, valamint a lengyel és európai közelmúlt iránti érdeklődés. Az első irányzat legnagyobb alakja Jan Potocki, aki nûgy filológiai és történelmi tájékozottsággal, a jelen vissza vetítés ének gyakorlatától mentesen írta meg szláv őstörténetét. Megálla-11*
