Századok – 1972

Folyóiratszemle - Rowe; D. J.: Néhány gondolat a chartizmus Tyne-vidéki történetéhez 1452/VI

1452 FOLYÓIBATSZEMLE pítható, hogy a szarmatizmus és a felvilágosodás gondolatvilága nem volt egymásnak teljes ellentéte, kölcsönösen hatottak egymásra, meglévő ellentétük pedig belső dinamizmust adott a korabeli lengyel gondolkodásnak. Külön fejezete volt a lengyel felvilágosodásnak az ember és társadalma tudományos tanulmányozása. A lengyel katolikusban ,,a Gondviselés privilegizált gyermeké"-t látó szarmata-katolikus partikularizmussal Kollontajók az emberi faj teljes egyenlőségét szögezték szembe. Ez felvetette előttük a kérdést, hogyan jöttek létre mégis különböző szintű civilizációk, különböző országok, miért van történelem. Kollontaj ,,A történelem alapelveinek kritikai elemzésé"-ben az özönvíz katasztrófájával magyarázza a régebbi civilizációk eltűnését s a romjaikon létrejövő teokratikus rendszereket, amelyekből kialakult az uralkodó csoportok saját külön érdekein alapuló mai világ. A jelen feladata ennek vizsgálata, történetének tanulmányozása. A XIX. század elején a lengyel felvilágosodás filozófiájának képviselői szembetalálták magukat az ún. lengyel kantiánusokkal (Szaniawski, F. Jaronski stb.), akik a romantikán alapuló kultúra elméleti alapjait vetették meg. De a XIX. századi lengyel filozófiai műveltség mégis a felvilágosodás gondolatvilágából nőtt ki és annak folytatása volt, bár ezt a kortársak nem vették észre. (Slavic Review 1971. 2. szám, 340-349. I.) J. O. D. J. Rowe: Néhány gondolat a chartizmus Tyne-vidéki történetéhez A szerző utal arra, hogy 1959 óta számos olyan tanulmány jelent meg a chartizmus történetéről, amelyek regionális alapon keresték, hogy az adott körzetben a munkások miért csatlakoztak a mozgalomhoz. Az északkeleti területek a vizsgálódások köréből kimaradtak. Rowe megállapítja: elterjedt az az értékelés, hogy miután a munkások 1832-ben csalódtak a középosztály reformmozgalmában, mivel ez a gazdasági-szociális helyzetükön nem segített — ezután váltak chartistákká. Az általános tendenciával szemben északkeleten e szótválás nem volt ilyen határozott, mivel Newcastle környékén erős radikális mozgalom bontakozott ki, s a Newcastle-ban megjelentő Northern Liborator szintén e radikális elképzeléseknek adott hangot. Rowe megjegyzi, hogy a körzetben az 1830-as évek végén igen élénk agitációt folytattak a szegénytörvények ellen. Nagygyűléseket tartottak, s O'Connor maga is tapasztalhatta, hogy a munkástömegek milyen határozottan utasítják vissza e törvényeket. Az országos tünetek áttekintésénél meg szoktak emlékezni arról, hogy az 1837 — 1842-es gazdasági depresszió volt végül a mozgalom visszaesésének egyik oka. Az északkeleti területen azonban e depressziót alig érezték, sőt bizonyos iparágakban fellendülés volt tapasztalható, új szénbányákat nyitottak, nagyobb befektetésekkel bővítették a hajóépítő gyárakat. így azután, mint maguk a chartista kortársak is megállapították, a Tyne-vidéken a munkások bérei viszonylag magasabbak voltak, mint az ország más vidékein, s ezzel magyarázták, hogy a chartista mozgalom itt kevesebb követőre talált. A vidék gazdasági-szociális körülményei sajátosak voltak, az országostól eltért a munkásság elhatárolódása a polgári radikálisoktól. Mindezt kiegészítette, hogy a Tyne-vidéken az erjedés csak később, az 1837-es évtől vált érezhetővé. Az eddigiekkel összefüggésben a chartista mozgalomnak még ekkor sem munkások álltak az ólén. A chartista mozgalom egyik helyi vezetője, Thomas Doubleday, egy szappanfőző üzem