Századok – 1972
Közlemények - Zachár József: A Verfassungspartei külpolitikája a Neue Freie Presse tükrében az 1870-es években 126/I
136 ZACHAB. JÓZSEF zösítésének a kinyilvánítása, és a liberális Spanyolországnak erőt ad, hogy a rebellis bandát Biscayaban és Navarrában alaposan visszaszorítsa."4 4 Intervencióról ugyan szó sem esik mértékadó politikai körökben, a köztársasági kormány diplomáciai elismerése azonban bekövetkezik. Ennek ellenére a restaurációt nem tudják feltartóztatni a köztársaságiak, igaz ugyan, hogy nem Don Carlos, hanem a Bourbon-házbeli Asturiai Alfonzó kerül a trónra. Mivel a spanyol polgárság a köztársaságot cserben hagyni látszott, az osztrák liberálisok hangja a monarchiával kapcsolatban lényegesen enyhébbé válik: „Ma Spanyolországban a talaj egy liberális monarchia számára nem kedvezőtlen. A köztársaság megbukott, a jómódú ós befolyásos emberek döntő többsége monarchikusnak látszik. Az ország ezer sebből vérzik, a béke és normális fejlődés, a kereskedelem és ipar felvirágzás után vágyik. így a királyság részvényei új kibocsátásuknál nem állnak rosszul. De a fiatal hercegnek és környezetének egyet nem szabad elfelejtenie: a mai Spanyolország nem hagyja magát az ultramontánok igája alá hajtani."46 * Az 1870-es évek során a szláv felszabadító mozgalmak jelentős fellendülése, a belgrádi és bukaresti emigrációs központok tevékenységének élénkülése, Törökország hatalmának állandó gyengülése miatt az osztrák liberálisok számára valamennyi külpolitikai probléma közül a keleti kérdés a legfontosabb. A liberalismus virágkorában az osztrák-magyar külpolitikának ugyan a három császár szövetsége ad keretet, ós ezt a szövetséget az osztrák liberálisok elfogadható és fontos taktikai lépésnek tartják, orosz-komplexumuk azonban tovább tart. Oroszországnak a szövetségben való részvételét illetően összetett a nézetük. Egyrészt úgy vélik, ez megakadályozza, hogy Oroszország egyedül cselekedhessen, másrészt aggódnak, hogy Oroszország elfogadtatja a szövetségen belül saját külpolitikai céljait. A területváltozásokat tartanák a legnagyobb veszélynek, ezért Andrássy politikájával egyezően Oroszország elszigetelésére törekednek. Az orosz terjeszkedés megakadályozására azonban megfelelő eszköznek tartják a párizsi szerződésen alapuló status quo-hoz ragaszkodást, s ebben már eltér véleményük a külügyminiszterétől. Az osztrák liberálisok az Oroszország részéről legveszélyeztetettebb területnek a Balkánt uraló, de hatalmilag teljesen meggyengült Törökországot tartják, s figyelmeztetésüket egyenesen a külügyminiszterhez címezik: „Andrássy gróf vegye figyelembe, hogy minden lépés, amit a keleti ügyekben tesz, végtelenül fontos. Egy éles szó, amit Konstantinápoly felé irányít, Boszniától a Fekete tenger partjáig visszhangzik az egész Balkán félszigeten. Az európai Törökország minden keresztény néptörzse forrong, ki vállalja felelősségót, hogy ezt növeli ? Ha Ausztria ellenséges, sőt csak barátságtalan álláspontot foglal el Törökországgal szemben, akkor ezzel támogatja a szláv mozgalmat. Mi haszna lenne annak? Területbővítéseket akarunk talán délen, nincs még talán elég félművelt népesség Monarchiánkban Î . . . Ha Ausztria Törökország szlávjait valahogyan bátorítja, úgy önmagához és elhivatottságához lesz hűtlen. Hogyan, mialatt a belpolitikában nehéz harcot vívunk a junkerekkel és papokkal szövetkezett szlávok ellen, amíg alkotmányunkat és vele a németséget Ausztriában a szlávok állandóan fenyegetik, ugyanabban az időszakban külpolitikánk bátorítsa a Balkán félsziget szláv törzseit, és siettesse Törökország bukását? Miként akarja Magyarország — Andrássy gróf szűkebb hazája — saját szlávjait féken tartani, ha kitör a vihar a déli határon? Amit mi 44 NFP, 1874. aug. 11. 45 NFP, 1875. jan. 3.
