Századok – 1972
Közlemények - Zachár József: A Verfassungspartei külpolitikája a Neue Freie Presse tükrében az 1870-es években 126/I
A VERFASSUNGSPAETEI KÜLPOLITIKÁJA 137 Törökország ellen teszünk, azt Oroszországnak tesszük, de Ausztria és Oroszország céljai összeegyeztethetetlenek, itt hiányzik a közösség, minden kapcsolódási pont."4 6 Ez az állásfoglalás, — amely a Balkán félszigeten fenyegető orosz veszélynek úgy igyekszik gátat vetni, hogy a végsőkig ragaszkodik a török birodalom területi integritásához, a török uralom fenntartásához a Balkán félsziget szláv lakossága felett, — kíséri végig a Verfassungspartei vezető lapjának állásfoglalását az egész keleti válság során. A szláv nemzeti mozgalmak meg nem értése, — amely az osztrák belpolitikában oly világossá tette az osztrák liberálisok eltávolodását a liberális doktrínától a nemzetiségi törekvések elnyomása felé, — jelentkezik itt is. Amikor az állandósult fegyveres összecsapások, amelyeken a török hatóságok nem tudnak úrrá lenni, 1876 nyarán Hercegovinában — az egyik szláv lakosságú török tartományban — fegyveres felkeléssé olvadnak össze,4 7 az osztrák liberálisok vezető lapja igyekszik megállapítani: „Azt kívánjuk, hogy sikerüljön Törökországnak a felkelést leverni, mert nem szívesen látunk tüzet a szomszéd házában, és mert a béke érdekében igen kényelmetlennek találnánk a keresztény lakosság általános felkelését a Balkán félszigeten."4 8 Ugyanakkor elleneznek minden aktív keleti politikát, amelynek célja dinasztikus területgyarapítás lenne: „A tartományok, amelyek ott lenn megnyerhetők lennének, sokkal többe kerülnének nekünk, mint amit jövedelmeznének; a Monarchia pénztárcáján piócák lennének, és állandóan erős katonai hatalommal kellene kordában tartani azokat. Nem, a félvadakkal való rangon aluli házassághoz, — amelynek egész hozománya ' kultúrálatlansága, — az osztrák császári állam nekünk túl jónak tűnik."49 I A felkelés révén leginkább érintett két nagyhatalom — Oroszország és Ausztria-Magyarország — hivatalosan nem foglal állást, előbbi közép-ázsiai terjeszkedésével van I elfoglalva, utóbbinak pedig nagy számú szláv lakossága miatt kellemetlen a kérdés. Ez feltűnik a liberális napilapnak is: „A most végvonaglásban levő délszláv felkelés idején érdekes tapasztalatra lehetett szert tenni, amely a viszonyok jövőbeni megítélésére kézenfekvő útmutatást ad. Éppen az a két nemzet, amelyről a hagyományos vélemény szerint azt lehetett hinni, hogy benne minden új nemzeti kakasviadal ott lenn a legnagyobb izgalmat fogja kelteni, viselkedett teljesen részvétlenül."5 0 A tartózkodás azonban nem tart sokáig. Abbéin mindkét hatalom egyetért, hogy a konfliktus lokalizációjára a legjobb megoldásnak a török kormányra gyakorolt nyomást tartja. A követelésekben azonban eltérnek a vélemények: amíg Oroszország autonómiát kíván, az osztrák-magyar kormány megelégszik a szláv alattvalók helyzetének javításával a status quo mellett. Az orosz javaslat ellen azonnal élesen kikel a liberális pártlap: „Ha Oroszország valóban olyan becsületesen gondolkodik, és feladott minden keleti hódítási eszmét, hogyan lehet az, hogy Ignatyev tábornok a portának olyan kelepcét állít, melyet annak legrosszabb ellensége sem rendezhetett volna veszélyesebben?"51 Saját kormányuk sem jár sokkal jobban a liberális véleménnyel: „Sohasem tudtunk igazában megbarátkozni a gondolattal, hogy éppen a mi külügyminisztériumunk hivatott arra, hogy megtalálja Törökország megreformálásának titkát, mert mindig kellemetlen dolog más államok belügyeibe beavatkozni, és egy idegen kormánynak tanácsokat adni, hogyan javítsa meg alattvalói helyzetét."5 2 Azt azonban üdvözlik, ahogyan Andrássy a portához intézett jegyzékét megküldte a párizsi szerződést aláíró valamennyi hatalom-46 NFP, 1873. okt. 19. 47 Fr. Haselmayr : i. m. 1. köt. 104. 1. 48 NFP, 1875. aug. 8. 49 NFP, 1875. aug. 3. 50 NFP, 1875. szept. 15. "NFP, 1875. okt. 7. 52 NFP, 1876. jan. 5.
