Századok – 1972
Történeti irodalom - Kis Aladár: Az olasz fasizmus története (Ism. Sávoly Mária) 1433/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1435 rendszer, uralmának sértetlen megőrzése érdekében s kihasználva az egységes ideológiai, szervezeti alapot nélkülöző baloldal megingásait, elhatározta, hogy átmeneti szövetséget köt a fasiszta erőkkel. Másrészt a fasiszták mozgalma jelentkezik, hiszen ők sem egyszerű játékszerei voltak a finánctőkéseknek, hanem önálló hatalmi igényekkel fellépő, egzisztenciális alapot kereső csoport, amely a maga oldaláról jó alkalomnak tekintette a hagyományos uralkodó osztályok szorult helyzetét. Kis Aladár munkája is helyesen ábrázolja e fentieket, s ezek alap ján könnyen megértheti az olvasó, miért és hogyan bontakozhatott ki 1920 és 1922 között az ellenforradalom s végül hogyan győzhetett. A mű III. fejezete e periódussal ismertet meg bennünket. Bevezetőjében helyesen hívja fel figyelmünket a szerző arra, hogy bár ez az ellenforradalom lényegében részét alkotta a többi európai országban is jelentkező ellenforradalmi hullámnak, ugyanakkor „formáinál és módszereinél fogva egyelőre precedens nélkül állott" (95. 1.), s ezt pontosan a fasiszta jelleg biztosította számára. Majd a kibontakozó fasiszta ellenforradalommal ismerkedünk meg, rohamosztagaik terrorakcióival (ezért is nevezik a mozgalom e részét squadrizmusnak). A következőkben a szerző más feldolgozásokhoz viszonyítva árnyaltabban és súlypontozottabban mutat rá a feltörekvő fasizmus egyik lényeges mozzanatára, a squadrista terror és az agrárfasizmus összekapcsolódására. Okfejtése nyomán világossá válik, hogy ez utóbbi mozgalom nemcsak az olasz parasztság egyre erősödő forradalmiságát volt hivatva ellensúlyozni, hanem a későbbiekben szerves részévé vált a fasiszta ideológiai, politikai rendszernek, hiszen végső soron az „olasz faj" élettérelméletét s ezzel a rendszer hódító törekvéseit hirdette, amennyiben a mezőgazdaság bajainak orvoslását, a parasztság földéhségének lecsülapítását éppen a kolonizációban jelölte meg. A fejezet további részeiben azt ábrázolja a szerző, hogyan vált a fasiszta irányzat az állam legitim részévé. Különösen izgalmas része a műnek az 1921-es választások, majd az azt követő időszak leírása, amelynek során a parlamentbe bekerült fasiszták magatartását, új politikai orientációjukat (mozgalmuk „szalonképessé" tétele érdekében a squadrizmus háttérbe szorítása) látjuk kirajzolódni. Ugyanakkor az új irányzat kibontakozása azért is izgalmas, mert ekkor ragadta végleg magához a gyeplőt Mussolini. A fasiszták új orientációját, s ezzel párhuzamosan megerősödésüket igazolja a Nemzeti Fasiszta Párt megalakulása is. Bel- és külpolitikai programjuknak ismertetését érdemes tüzetesen áttanulmányozni (145—150.1.), hiszen a legplasztikusabban mutatja a majdani fasiszta állam egész gazdasági, társadalmi, politikai, ideológiai, kulturális profilját. A fejezet záróakkordja a marcia su Roma ismertetése. A szerző naplószerű pontossággal követi az eseményeket s közben megismertet a fasiszta vezetők és az olasz finánctőkések szövetségével, a liberális kormány ós a hadsereg tehetetlenségével s végül a Savoyai-ház cinkos egyetértésével. Egyben Togliatti alapján kiemeli azt a sokak által figyelmen kívül hagyott tényt, hogy ,,a polgári állam fasizálódásának folyamata konkrét történelmi folyamat, amelynek a marcia su Roma csupán egyik etapja volt" (168. 1.). Az olasz fasizmus útjának következő fázisát a szerző az 1922 és 1929 közötti időszakban állapítja meg, azon megfontolással, hogy erre az időre esik a fasizmus parlamentáris korszakának ós a totális fasiszta diktatúra kiépítésének eseménysorozata. Ezekről az évekről a IV. fejezet tájékoztat. E részben a nyílt diktatúra bevezetésére törekvő fasizmus lépéseit követhetjük nyomon, előbb a fasiszta koalíciós kormány szereplését, majd az 1924-es választásokat, A maga sokoldalúságában bontakozik ki előttünk a válságos 1924-es esztendő: a parlamenti pártok erőfeszítései a fasiszták diktatórikus akciói ellen, a krízis csúcsát jelentő Matteotti-ügy s az azt követő aventinusi válság. Az antifasiszta parlamenti pártokból megalakult Aventinusi-blokk a fasizmusra végzetes csapást mérhetett volna, ha elfogadja a Kommunista Párt javaslatát, hogy alakuljanak át ellenparlamenttó, később alkotmányozó gyűléssé, s harcukban mind-10*
