Századok – 1972

Történeti irodalom - Kis Aladár: Az olasz fasizmus története (Ism. Sávoly Mária) 1433/VI

1434 TÖRTÉNETI IRODALOM sónak az olasz történelem fejlődésvonalába ágyazva a fasizmus kifejlődését, kibontakozását, megerősödését s végül törvényszerű bukását. E célt figyelembe véve kell értékelnünk már a mű I. fejezetét is, amely címének megfelelően (A fasizmus történelmi előzményei) nem valamiféle öncélú szintézisét adja az 1918 előtti Itália történelmének. Az olasz fasizmus csírái lényegében a századforduló táján kibontakozó imperializmus méhében tenyésztődtek ki: nevezetesen az északi finánctőkések részéről az egyre erősödő tömegmozgalmak megszüntetését szolgáló leghatékonyabb módszerek keresése, külpolitikában pedig az expanzív törekvések előtérbe kerülése, az ezt ideológiailag alátámasztó nacionalizmus, a diplomácia új tájékozódása, amely a Hármasszövetség helyett az antant oldalán remélte vérmes vágyait realizálni. A tárgykörrel kapcsolatban mind ez ideig megjelent művek a fasizmus eredetének feltárásakor javarészt ezt az időszakot vagy az első világháború utáni kaotikus politikai helyzetet tekintették kiindulópontnak. Döntő többségükben figyelmen kívül hagyták, hogy az olasz fasizmusnak, ennek a velejéig reakciós áramlatnak, ha modus vivendit akart teremteni a tömegekkel s ha minden eredetiséget nélkülöző ideológiáját szimpatikusabbá s életszerűbbé akarta varázsolni, támaszkodnia kellett a történelmi hagyományokra, a nemzeti múlt olyan ideológiai és politikai elemeire, amelyekkel a „nemzeti önérzet" szítása mellett saját hasznára is lehetett. Kis Aladár munkájának nagy erénye, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően az olasz fasizmus gyökereit, szellemi hagyatékát kutatva egészen az olasz nemzetté válás XV. —XVI. századi problematikájáig nyúl vissza. Bemutatja az olasz nacionalizmusnak és liberalizmusnak a Risorgimento idején halalónak számító, bár néha túlzó megnyilatkozásait a polgári átalakulás és nemzetté válás érdekében, majd megvilágítja, miként váltak lassan e nézetek a reakció eszközeivé az egységes olasz állam ellentmondásos társadalmi, politikai struktúrájában, s hogyan lettek végül a fasizmus ideológiai építőkövei az imperializmus és az első világháború idején. Találóan jellemzi a szerző Olaszország első világháborús szerepét: Olaszország győztesen került ki a háborúból, „a győzelem azonban kétes értékű volt, mert valójában kezdetét jelezte egy új korszaknak, amelyben az 1860-ban alakult olasz politikai liberális állam saját belső ellentéteinek pörölycsapásai alatt minden addiginál súlyosabb válságba került" (32. 1.). A könyv II. fejezete az 1918 és 1920 közötti eseményeket öleli fel. Mindenekelőtt pontos leírást kapunk a világháborút megélt Itália siralmas gazdasági helyzetéről, az ebből adódó mély politikai válságról, s a könyv külön érdeme, hogy rámutat arra: e válságsorozat hatásaként az olasz állam politikai struktúrájában minőségi változás következett be. így izgalmas, sokszínű képben látjuk megelevenedni e krízis időszakában felszínre törő politikai irányzatokat: a gyár- és földfoglaló mozgalmakban, sztrájkokban megnyilvánuló dinamikus népmozgalmakat, a gyenge liberális kormányzat kapkodó útkeresését és a szélsőjobboldalon felbukkanó új politikai erőt, a fasizmust. Precíz, sokoldalú, marxista értékelés alapján összefüggéseiben láthatjuk, miért nem tudott Olaszországban sem egy szocialista forradalom lezajlani, sem pedig a hagyományos vezető rétegek úrrá lenni a helyzeten, s miként került egyre jobban előtérbe a harmadik politikai erőkomponens. Megismerkedhetünk a fasiszta erők első megjelenési formájával, a combattentista mozgalommal, ennek irányzataival, vezetőivel, tömegbázisukkal, ideológiájukkal, valamint azzal, hogy hogyan kamatoztatták politikai megerősödésük javára a béketárgyalások következtében kibontakozott újabb bel- és külpolitikai válságot, az ezáltal felkorbácsolt tömeghisztériát, a „Vittoria mutilata" nacionalista érvelését, végezetül pedig hogyan sodorták olyan kalandokba az országot, mint DAnnunzio fiumei vállalkozása. Lényegében azt kell mondanunk, hogy a háború utáni Itáliában egy kettős folyamat indult el. Egyrészt a politikai válság hálójában vergődő polgári demokratikus