Századok – 1972

Közlemények - Russocki; Stanislaw: Az európai „előparlamentek” tipológiája 1390/VI

1398 STANISLAW RUSSOCKI csoportba lehetne sorolni az új uralkodó megválasztását, s koronázását megelőző gyűléseket. Az ez alkalomból — hogy tiszteletüket fejezzék ki az uralkodónak — összehívottak gyülekezete számban is különbözött a többi összejövetelétől.40 Abból a tényből kiindulva, hogy számos országban a vegyes — világiakból és egyháziakból álló — gyűlések állandó jelenségek voltak, megkülönböztetésük a többi összejöveteltől — lett légyen az különleges, vagy szabályos — nem látszik szükségesnek.4

1 Végül jeleznünk kell, hogy azokban az országokban, ahol a felsőbb igazságügyi szervek el voltak választva a „curia regis"-től: Itália, Franciaország, Csehország, Spanyolország42

az addig többé-kevésbé rendszeresen tartott plenáris gyűlések az előbb különlegesnek nevezett gyűlésekhez álltak közel. 111.6. Mint az általános gyűlések s a rendi gyűlések közötti átmeneti forma a szó eredeti értelmében, a magyar gyűlések a XIII. század második felében megérdemlik, hogy külön osztályozzák őket. Az összejöveteleket tömegesen látogató nemesség befolyásolhatta az ügyintézést, melyet ez időben az „előkelőek" végeztek. A nemesek politikai akarata, miszerint, nem akarták magukat megbízottakkal képviseltetni, érződik az újkor elején, nemcsak Magyarországon, de Lengyelországban is.43 111.7. Végül e tipológia egyik szála visszatér a városi, s egyben politikai központok — egyes országokban a főbb emberi települések — lakóinak gyűléseihez, mint például : Észak-Itália, Flandria, s főleg a kijevi Oroszország. Ezek a városlakók jelentős, bár nem egységes politikai erőt képviseltek. Ez az erő befolyásolta mind a hétköznapinak mondott ügyek intézését, mind a különlegesekét, beleértve a fő hatalom birtokosának választását is. Ezért e központok minden uralkodójának a lakosságból alakult gyűléshez kellett folyamodnia. Ezen utóbbiak önként is összegyűlhettek, hogy uralkodójuk iránti érzelmeiket kifejezzék. Szélsőséges esetekben lázadásban törtek ki, s. leváltották az érdekeiket s véleményüket nem képviselő vezetőket.44 218. 1.). C. G. Мог jegyzi meg a bíróságok általános nyelvéről: Le assemblee italiane del secolo Ximo. Etudes présentées. XI. 1952. 23. 1. 40

Ld. a „Monocratia" II.-ben tartalmazott adatokat. Ld. 15. jegyz. 41

Ld. 29. jegyz. és C. G. Мог: le assemble. . . 22. 1. 42

Ld. 28. jegyz. és A. Marongiu : Le curie generali... 9. és köv. 1. P. Aguado Bleye : Manuel de História de Espana. Vol. I. Madrid 1947. 880. és köv. 1. G. Langmuir : Concilia. . . 57. 1. Lot-Fawtier: Histoire des Institutions. . . vol. I. 391. és köv. 1. 43

Ld. Eszlary : i. m. 229. és köv. 1. Gorski: The origins. . . 123. és köv. 1. 44 Ld. Olaszországra vonatkozóan: G. Fasoli : Gouvernants et gouvernés dans lea communes italiennes du XIe siècle. Anciens Pays. . . vol. XXXVI. 1965. 47. ós köv. 1. A. Marongiu : Signorie e principati nel medio evi italiano. La Monocratie, 2. 359. és köv. 1. Flandriához: J. Dhondt : Les origines des Etats de brandie. Aneienes Pays. Vol. I. 1950. 1. ós köv. 1. Oroszországhoz: ld. a 2. jegyz.