Századok – 1972
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI
1364 SÁGVÁItl ÁGNES Irodának 1948-ban, a jugoszláv pártot elítélő nyilatkozatát követően az eredeti irányelvekkel ellentétes direktívák kerültek nyilvánosságra és végrehajtásra, továbbá, hogy az egész szocialista tábor kül- és belpolitikáját, ideológiai szinten és kötelezően meghatározó júniusi Kominform-határozat előkészítése már márciusban megkezdődött — okunk van feltételezni, hogy a népi demokratikus tapasztalatoknak a szocializmus építésére alkalmazott általánosítása a magyar és a többi pártban is inkább utóvédharc volt, mint a szocializmus új stratégiáját meghirdető határozatok egyenes következménye. Igaz, hogy a Tájékoztató Iroda nem hozott az egyes országok belpolitikájára irányuló határozatokat, de a nemzetközi helyzet értékeléséből sokszor pontatlanul levont következtetések logikusan vezettek el az ismert belpolitikai változásokhoz. 1948-tól a nemzetközi diplomáciai tárgyalások helyett egyre inkább erősödött a háborús hisztéria-keltés szerepe. Lippmann-nak arra a kijelentésére, hogy a „megfékezés politikája" diplomáciai eszközökkel nem vezet eredményre — Dulles azt válaszolta, hogy a ,,. . . jövőben nem a diplomácia, hanem a cselekvés lesz a döntő". Az első szovjet atomrobbantás bejelentése után (1949 szeptember) Eliot kijelentette, hogy azonnal le kell sújtani a Szovjetunióra, még mielőtt az USA atommonopóliuma megszűnnék. Acheson a „kommunisták ázsiai előretöréséből" hasonló következtetéseket vont le, mondván, hogy az „Európa védelmének megbénításához" vezethet. A sietve létrehozott NATO, a nyugatnémet gazdasági és katonai potenciál fejlesztése és az NSzK-nak a különböző imperialista szövetségekbe való bevonása mind Európa „védelmét", tehát tulajdonképpen a status quo erőszakos megváltoztatását célozták. (Eközben Ázsiában az amerikai hadsereg már háborúban is állott.) A nemzetközi politika eseményeivel részletesen foglalkozó, nagy elmélyedést igénylő kutatómunka alapján lehetne megvilágítani azt, hogy e háborús hisztéria mögött tulajdonképpen milyen erők, diplomáciai és állami manipuláció állott, és ezek milyen politikai közvéleményre támaszkodhattak. Tanulmányunk azonban - minthogy elsősorban a nemzetközi politikának belpolitikánkra gyakorolt hatását vizsgálja — abból a vitathatatlan tényből indul ki, hogy az 1949-et követő esztendőkben az államok és a társadalmak, sőt az egyes emberek életét is közvetlenül a hidegháború fenyegetése árnyékolta be. A világméretűvé duzzadt békemozgalomban nem lehet nem felismerni a biztonságukban veszélyeztetett emberek vágyainak megtestesülését. Ez az antiimperialista békemozgalom voltaképpen az antifasiszta mozgalmak örököse, amely különösebb szervezés nélkül - az 1949-es béke-világkongresszuson- 600 millió ember egységes akaratát képviselte. A stockholmi felhívást — amely az atomfegyverek betiltását követelte — 500 millió ember írta alá. A Le Monde kényszeredetten — elismerte, hogy „a kommunisták mindenki számára érthető jelszót találtak", s ez valóban így is volt.60 A békemozgalom, amely a legkülönbözőbb nemzetiségű és politikai meggyőződésű emberek véleményének adott hangot , Európa egyik legátfogóbb mozgalmi kezdeményezésévé vált, amely ebben az időszakban pótolhatatlan szerepet játszott a szovjet- és népi demokrácia-ellenes propaganda hatékony-60 A békemozgalom fejlődését és tevékenységét ismerteti Pethő Tibor : A magyar békemozgalom húsz éve. Országos Béketanács kiadása, 1970 és Szántó György: A nyugateurópai munkásmozgalom új vonásai. Bp. Kossuth. 1965. 40—46. 1.
