Századok – 1972
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI
A MAGYAK KÜL- ÉS BELPOLITIKA NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSÉRŐL (1945-48) 1365 ságának megfékezésében. Ennek ellenére helyenként még a békemozgalom intézményei is, amelyeknek pedig a kormányok feje fölött a népek együttműködésének megőrzése volt a feladata, a hidegháborús hangulat befolyása alá kerültek. A kifejezetten ellenséges elemek kivételével azonban a békét védő mozgalom és a szocialista országokkal való államközi tárgyalás és egyezség gondolata mindenki egyetértésével találkozott. Ebben a történelmi helyzetben az akkori magyar pártvezetőség — a hidegháborús fenyegetés pánik-hangulatában, amikor a háborús veszély elleni harc legjobb módja a hátország antimilitarista tömegeinek mozgósítása lett volna — a békemozgalom nyújtotta nagy történelmi lehetőséget elmulasztotta. A bizalmatlanság légkörében az ellenség elszigetelése helyett az ellenség keresését tűzte ki célul. A szövetségestől nem egyetértést, hanem teljes azonosulást követeltek meg, s így a hátország homogenitása súlyos törést szenvedett. A magyar proletárdiktatúra, amely a népi demokratikus forradalom törvényes örököse volt, annak formáit és metódusait kizárólag a fejlődés átmeneti szakaszára tartotta érvényesnek, s ezért azokat a továbbiakban nem értékesítette. Az 1949-es választásokon, majd ezt követően is, a lakosság hitet tett a szocialista átalakulás programja mellett. Az MDP vezetősége azonban nemcsak gyakorlati programjának helyeslését, hanem a teljes politikai azonosulást is megkövetelte és — bár a pártokat népfront-szervezetbe tömörítette — magát a népfrontpolitikát eleve korlátozta. Végső soron tehát a nemzetközi helyzet megítélésében, a társadalmi struktúra változásából következő feladatok meghatározásában csakúgy, mint a szocialista hatalom megvalósításának koncepciójában, az MDP vezetők politikája nem a valóságon és annak elemzésén, hanem mechanikusan értelmezett és végrehajtott elméleti megfontolásokon alapult. Dogmatizmusuk mindenben a Tájékoztató Iroda határozatain alapult. Ebben az összefüggésben mutatkozik meg teljes jelentőségében a magyar résztvevőknek az 1947-es ( !) értekezletről adott azon értékelése, hogy az „komoly változtatásokat dolgozott ki a Komintern VII. kongresszusa által lefektetett politikai és taktikai vonalon".61 A JuKP kérdésében megfogalmazott álláspontok ezért nemcsak a Jugoszláv Kommunista Párttal, mint párttal és Jugoszláviával, mint állammal fennálló viszonyra voltak káros hatással, hanem sajnálatos kihatással voltak Magyarország belpolitikájára azáltal, hogy a Kominform valamennyi döntését eleve elméleti-ideológiai értelemben kötelezőnek nyilvánították.6 2 * Magyarországon - ahol 1956-ban a nemzetközi politikában a szuezi válsággal egyidejűleg a legveszélyesebb háborús góc keletkezett — 1957-re helyreállt az alkotmányos rend. Bár az 1956-os ellenforradalom a nemzetközi munkásmozgalomban súlyos károkat okozott és fokozta belső megosztottságát, Magyarországon végső soron a dogmatizmus és a revizionizmus elleni kétfrontos harc, valamint a szocialista szellemű politikai konszolidáció segítségével 61 PI Arch. 274 f 1/13/191. 62 MSzMP KB Párttörténeti Intézete: A magyar forradalmi munkásmozgalom története. Bpest, Kossuth Kiadó. 1970. III. kötetéből: ,,A két világrendszer versenye és a nemzetközi helyzet 1948—1955-ben", „Harc az új világháború veszélye ellen", „Az MDP II. kongresszusa és a szektás politika súlyosbodása" c. fejezetek. 175—219. 1.
