Századok – 1972
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI
1350 SÁGVÁItl ÁGNES európai irányzatban is."3 1 Érthető ezek után, hogy a State Departement, a Kisgazdapárt befolyását túlbecsülve, erősen kritizálta a Baloldali Blokk-kai szemben tanúsított engedékenységet. A kommunista párt ismételt figyelmeztetése ellenére a Kisgazdapárt akcióba lépett. Az előkészítés periódusában új szellemű koalíció jelszavát hangoztatták, amelynek új szellemét — elképzelésük szerint a koalíciónak a békekötés utáni átalakításával kívánták megvalósítani. A jobboldali magyar politikusok ekkor még szűk körben is a koalíció fenntartása mellett voltak, ezért úgy kívántak belső változásokat előidézni, hogy önkormányzati választások kiírását követelték (júniusban), majd (júliusban) a közigazgatás „megtisztítása" érdekében indítottak kampányt. Céljuk voltaképpen az államapparátus érintetlenül hagyása volt. Augusztusban már szociáldemokrata-kisgazda tengeiy alakításáról folytak tárgyalások, amelyek azt célozták, hogy a koalíció súlypontja a munkáspártokról a kisgazda-szociáldemokrata középpárt felé tolódjék el. Az amerikai diplomácia azzal, hogy a Jaltához való „visszatérést" sürgette, tulajdonképpen a polgári demokrácia égisze alatt folytatott kisgazda propagandát támogatta.3 2 Nyugat-Európában — mint láttuk — az erősödő demokratikus törekvéseket a polgári demokrácia játékszabályai szerint, a kormányapparátust is igénybe véve fojtották el. Ez az út azonban Kelet-Európában nem volt járható. Megfelelő utat kellett keresni, hogy milyen módon lehet a kommunistákat a polgári demokráciában elszigetelni, s ennek érdekében milyen pártokra, társadalmi bázisra lehet számítani. Az adott helyzetben egyrészt sem a hatalmi, szerveken belül, sem kormányzati szinten nem lehetett jobboldali előretörést várni. A szociáldemokrata pártok Kelet-Európában a munkásegység alapján álltak; de hiányoztak a polgári ellenzék feltételei is, olyan antifasiszta hagyományokkal rendelkező, demokratikus, polgári, kispolgári pártok, amelyek az ellenforradalmi rendszerben nem kompromittálódtak. Ilyen körülmények között a burzsoá restauráció erőit a meglevő pártokból kellett toborozni, s erre legalkalmasabbnak a Kisgazdapárt látszott, amely a középparasztság és a burzsoázia látszategységét igyekezett megvalósítani.3ï Ha a Kisgazdapárt társadalmi bázisát sikerül a Baloldali Blokkból kilépő — a munkás-paraszt szövetséget feladó — Nemzeti Parasztpárttal kiszélesíteni, adva van az új koalíció gerince. Ez a kooperáció formájára nézve lehetett volna formális egyesülés vagy blokk, — működési területe kormányzaton kívüli tömegszervezet vagy paraszti érdekképviselet, ideológiája pedig a falukutató népiesek szellemi tradícióin alapuló parasztegység. Ezt a koncepciót követve, Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt fokozatosan jobboldalivá váló főtitkára, még „agrárinternacionálé" felállítását is szorgalmazta. Ez a szerv lett volna hivatva kelet-európai viszonylatban a munkásegység ellensúlyozására, és a lakosság paraszti többségére hivatkozva, új koalíciók kezdeményezésére. Ez a terv azonban nem valósulhatott meg, mert a parasztságon belüli ellentétek a 31 KÜM 2/pol. 1946. 32 A kisgazda koncepciót kifejti Nagy Ferenc nyilatkozatában — Kis Újság, 1946. okt. 15-i sz.; utólag leírását adja Kővágó József: Kovács Béla emlékezete c. cikkében, Nemzetőr, 1961. júl. 1—15. sz. — A kisgazda—szociáldemokrata tárgyalásokról ld.: Sánta Ilona: Húsz év . . . A munkásegység fejlődése a felszabadulás után. 414—415. 1. 33 Révai József felszólalása az MKP parlamenti frakciójának ülésén. 1946. máj. 3-án. PI Arch. 1/23—2. és 3.
