Századok – 1972
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI
A MAGYAR KÜL- ÉS BELPOLITIKA NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSÉRŐL (1945 - 48) 1351 kelet-európai parasztpártokat belülről feszítették szét, nemzetközi integrációjukat pedig az ideológiájukban továbbélő nacionalizmus akadályozta.3 4 Az adott területen az országok eltérő fejlődése egyébként is sajátos módszerek alkalmazását követelte meg, mind a burzsoá, mind a szocialista stratégák részéről. Magyarországon 1946 őszén már nemcsak a politikai pártok és csoportok, hanem az egyszerű emberek is tudták vagy ösztönösen érezték, hogy ,,. . . a stabilizáció megvalósításával és a hamarosan bekövetkező békekötéssel demokráciánk fejlődése válaszútra lép. Új kérdések vetődnek fel, amelyekre iíj válaszokat kell adni. Mindenki érzi, hogy válaszút előtt állunk," — fejezte ki a közhangulatot Révai József. Nem a pártok idézték elő, nem is ők sürgették, hanem a politikai fejlemények hozták magukkal, hogy ,,. . . a magyar demokrácia s az egész magyar társadalom fejlődésére, az ellentétek kiéleződése, az erők polarizációja lett jellemző".35 Az 1946 szeptemberi kongresszuson a kommunista párt az új helyzetre egyértelműen és szervezetten reagált. Addig sem volt kétséges, hogy a párt végső célja a szocialista forradalom kivívása és a szocialista társadalom megteremtése — ezt a kommunisták nem is rejtették véka alá. Mindeddig nem került sor azonban annak megvitatására, hogy a fasizmus elleni harcból kinövő forradalom jellege hogyan változik, s milyen ütemben bontakozik ki maga a szocialista forradalom. Nagy jelentősége volt tehát annak, hogy a kongresszus kimondta: ,,. . . csak a népi demokrácia teszi lehetővé, hogy országunk a társadalmi fejlődés útján, polgárháború nélkül haladjon a szocializmushoz".36 A hatalom jellegének ilyen meghatározása: ,,. . . a magyar fejlődés számára anépi demokrácia hosszú korszaka következik",3 7 egyúttal azt is érzékeltette, hogy a koalíciós politika az egész átmeneti korszak osztályszövetségének formáját jelentheti. A kongresszus ezzel az állásfoglalásával adott körülmények között nemcsak időszerűtlennek, hanem elkerülhetőnek is tartotta a társadalmi forradalom polgárháborús formáját, elvetvén ipso facto a polgárháborús rendszabályok alkalmazását is. A kommunista párt jelszava, „nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot !" nem okozott megrázkódtatást a párt és a munkásosztály szövetségesei körében; nem riasztotta el őket a pártprogram forradalmi tartalma, sőt feltételezhető, hogy a szocializmus gyors megvalósulásának perspektívája mindkét munkáspárt szocialista meggyőződésű tömegeit közelebb vitte 34 Kovács Imre: A földreform útja. Szabadság, 1945. márc. 27. A demokrácia útja Magyarországon. Válasz, 1946. 2. sz.; Egy évszak emberei. Új Látóhatár, 1967. 4. sz. — A kelet-európai parasztpártok tevékenységének hasonló értékeléséhez jutott el Várkonyi Péter : i. m. 96. 1., és Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története 1944 — 1948. Bpest, Kossuth 1972 munkájában. 35 Révai József: A III. Kongresszus elé. Szabad Nép, 1946. szept. 22. 36 A népi demokrácia útja. Bpest, Szikra Kiadó. 1947. 335. 1. 37 Horváth Márton: November 7. Szabad Nép, 1946. nov. 7-i sz. — A népi demokráciafogalom tisztázásának jelentőségére hívott fel Justus Pál: Demokrácia és szocializmus c. cikkében: ,, . . .Ha tehát e demokrácia értelmezése, gyakorlata és jelentősége körül vitáink vannak, ha a fogalom tisztázatlansága visszahat az állampolgárok és osztályok felfogásának ós cselekvésének tisztázatlanságára, akkor ennek alapvető oka abban keresendő, hogy az elnyomás rendszerének bukása nem az elnyomott népek spontán forradalmából, hanem a háború kimeneteléből született meg." . . . „éppen ezért, mert a szabadság forradalom nélkül jutott birtokunkba, a demokráciáért meg kell vívnunk a magunk utólagos aktualitású forradalmát, tehát az állami gépezet birtokában kell forradalmasítani a szabadságra vágyó osztályokat, azért, hogy a forradalom kiteljesedjék és a demokrácia, mint a szabadság államrendszere, megvalósítható legyen." — Szocializmus, 1946. 3—4. sz. 108—109. 1.
