Századok – 1972
Tanulmányok - Wittman Tibor: A latin-amerikai „feudalizmus” kialakulásának vitás kérdései 1293/VI
1320 WITTMAN TIIiOK Az Antillák termékeinek változásai sok tényezőtől függtek, és ezek sorában nem utolsó helyet foglal el az európai pénztőke és az ipar fejlődésének üteme. Míg a gyarmati dohány vetélyt ársra talált az anyaországban, a cukornádültetvénv és a cukorgyártás csak a gyarmatokon volt elkepzelhető, áTímo"mítás pedig az európai iparnőJFadott lökést. Az első cukorültetvény, a brazíliai mögött már ott voltak a holland finomító üzeme k, de ott volt a Nyugat Indiai Társaság is, amely az álfámi adókkal együtt lecsökkentette az ültetvényesek hasznát és az ültetvények deficitesekké váltak.1 8 Az angol és francia cukorfinomító ipar és a gyarmati ültetvények összefüggéseit a XVII. században nem ismerjük jól, ezek a XVIII. században követhetők nyomon.19 Hogy csak a XVIII. században vált uralkodóvá az Antillákon a cukor-, kávé-, gyapotmonokultúra, az annak a következménye, hogy a XVII. században még nem következett be minőségi változás az európai ipar szerkezetében, amelynek emeltyűjévé válhatott volna az amerikai ültetvényes gazdaság. A „cukornád forradalma" még nem az ipari tőke függvénye, hanem a kereskedelmi tőke uralmának vetülete. A mi szempontunkból ez a jelentősége a XVII. század „válságának", amely annyi vitát ébresztett a szakemberekben.20 Ez a viszonylag hosszú, visszaesésekkel tarkított, lassú, mennyiségi előrehaladás < az európai gazdasági életben, minden átmenetisége ellenére, meghatorozó lett Latin-Amerika modern szerkezetének kialakításában. Ha még olyan gazdaság, mint a holland is, a kereskedelmi tőke túlsúlyának a függvénye lett a XVII. században, akkor mit lehet mondani arról a Latin-Amerikáról, amely a hanyatló spanyol és portugál hatalom és a féltörő nyugati polgári társadalmak közös vadászterülete volt._Általában a kereskedelmi. tőke túlsúlya mindig konzervál olyan társadalmakat, amelyekben a tőkefelhalmozás nem idézett elő ipari átalakulást. Ha ehhez járul az uzsoratőke, akkor az archaizáció teljes. Ez történt a XVII. szá zadi Latin-Amer ikában, ahol kívül a kereskedelmi tők e, Ъ е1ц1 az uzsoratőkekonszolidálta a termelőmód elemeit. " Ezek közül a^haciend aij utótt meghatározó szerephez. Az ejicomiendából kisarjadt vagy a tőle függetlenül megerősödött nagybirtok századokig rányomta bélyegét, я latin-amerikai gazdaságra és társadalomr a, és századunkban sem szűnt meg jelentősége. Az encomiendától alapjában az különböztette meg, hogy örökölh ető és el idegeníthető volt,— és a koronához való viszonyában kifejezte azt, hogy а spanyol állam kénytelen volt a g yar mati társadalom olyan szektorait is beleépíteni a közigazgatás ba, amelyeke tàz anyaországban távol tartott a helyi ügy^k intézésétől A| hacienda az államapparátus és az egyházi szervezet szerves része lett, és a gazdasági, politikai és vallási funkciók komplex módon egyesültek tevékenységében. Éppen ezért a hacendado 18 Vö. Wittman Tibor : Németalföld aranykora. Budapest 1965. 138—157.1. Frédéric Mauro: Le Portugal et l'Atlantique (1570-1760). Paris 1960. 213 — 219. 1. Az ültetvények munkaszervezetére Hermann Wätjen : Das holländische Kolonialreich in Brasilien. Haag-Gotha 1921. 269 — 274. 1. Adókra F. Mauro : Le rôle économique de la fiscalité dans le Brésil colonial (1500—1800). Caravelle, 1965. 93—102. 1. 19 Vö. F. Mauro : L'économie européenne et l'Atlantique Sud aux XVIIe et XVIIIe siècles (Brésil et Portugal). Colóquio Internacional de Estudios Luso-Brasileiros. Coimbra 1965. 7. 1,. 20 Összefoglalva, Trevor Aston szerkesztésében megjelent olaszul: Crisi in Europa 1560 — 1660. Napoli 1969. Hobsbavvm utószava az 1954-es tanulmányhoz: 75 — 81. 1. A XVII. századi francia fejlődésről Denis Eichet : Croissance et blocage en France du XVe au XVIIIe siècle. Annales, 1968. 785-786. 1.
