Századok – 1972
Közlemények - Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években 96/I
120 DÓKA KLÁRA Igény a polgárjog megszerzésére van az 1840-es években is. A városi tanácshoz beadott kérelmek szerint a supplikánsok „mesterek és polgárok" akarnak lenni. A polgárjog gazdasági szerepének csökkenése mellett ez a Bürger már inkább a közösség „hasznos" tagját jelentette, akinek a saját jóléte és anyagi feltételeinek biztosítása mellett arra is igénye volt, hogy mint választójoggal rendelkező polgár a város életében szerepet kapjon.126 Az 1840-es évek mesterfelvételeire bizonyos kettősség jellemző. A céhekbe kerülő új tagokkal szemben kevesebb követelményt állít fel a város, mint a mesterek. A tanács elsősorban a mesterség rendes megtanulását, gyakorlását követeli meg, míg a céhek a régi szokásokon alapuló remek-készítés súlypontozásával, az elbírálás és beiktatás körüli visszaélések rendszerének kialakításával igyekeznek akadályokat gördíteni az új tagok bekerülése elé. A külső és belső konkurrencia-harc az 1840-es években felfokozódott. Ellentétes irányban hatott a kettő elleni védekezés: minél inkább elzárkóztak a céhek a belső ellentétek fokozódását elősegítő mesterlétszám-növelés elől, annál inkább nőtt a külső konkurrencia. A kettős bomlasztó erő elleni védekezés kiegyenlítette egymást, és a tanács állásfoglalása a céhek elzárkózásának megtörésével, ugyanakkor a cóhrendszer megőrzésével ós a kontárokkal szembeni védelmével nagyjából egyensúlyi helyzetet teremtett. A városi tanács már az 1840-es években sem egyértelműen a szűk, patriarchális viszonyokra törekvő céheket képviseli, hanem az ilyen keretekben is gazdagabb, így a belső konkurrenciától nem félő nagypolgárságnak ad hangot. Szerkezetében, összetételében mind távolabb kerül a céhektől. A városvezetés az évtized folyamán a belső tanácsra és a szerepét fokozatosan elvesztő választópolgárságra épül. A belső tanácsosok mint céhbiztosok közvetlenül irányítják a céhek életét, a választópolgárok csak néhány rendészeti, városgazdasági problémába szólnak bele; éppen az 1840-es évekre vesztik el azt a funkciót, hogy a polgárjog megadása, a zsidó iparosok letelepedése és néhány más — céheket is érintő — kérdésben döntést hozzanak. A választópolgárság mint testület azonban fennáll, ós szerkezetében, összetételében szimbolizálja a városi polgárság körében kialakult erőviszonyokat. Az 1838-as tisztújításon megválasztott tesület 56,0%-át iparosok, 27,2%-át kereskedők adják, 1843-ban 56,8% az iparosok és ugyancsak 27,2% a kereskedők részesedése.127 A fennmaradó néhány százalékot hivatalnokok, gyárosok és külön foglalkozással nem rendelkező háztulajdonosok teszik ki. Jelentős a kereskedők száma az iparosokhoz képest, mivel létszámuk kb. 1/4 része az iparosokénak. A kereskedők a választópolgárságban a patriarchális keretektől független célokat képviselik. Igyekeznek a városi ipar szerkezetót saját érdekeiknek megfelelően módosítani: a piacra termelő iparágak lehetőségeinek növelésével, az alacsony termelési árak kialakításával. A választópolgárságnak majdnem 60%-át az iparosok adják. Szinte minden céh jelen van, a mesterek számához viszonyítva azonban nagyobb az üvegesek, kőművesek, csizmadiák, szűcsök, timárok képviselete. A város és a céh vezetősége összefonódik. A választópolgárságban is szereplő céhek nagyobb belső önállósággal rendelkeznek, jobban elzárkóznak a konkurrensek elől, vitáikban a tanács általában nekik ad igazat. Ez azonban a városi vezetőség és a céhek kapcsolatának csak egyik oldala. A választópolgárok a leggazdagabb mesterek közül kerülnek ki, akik gyakran állnak szemben a céhen belül a patriarchális egyenlőségre törekvő mestertársaikkal. Ők az 1840-es években 126 Több kérelemben szerepel: ,, . . . ein nützlicher Bürger und Meister dieser Königlichen Freistadt zu werden wünsche." pl. BF1. Rel. a. n. 11644, 12050, 12446. 127 Blaskovits: i. m. 1839, 1844. 105—106. 1. — Illyefalvi I. Lajos: Pest polgárai 1687—1848.
