Századok – 1972
Közlemények - Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években 96/I
A CÉHES MESTERRÉ VÁLÁS FELTÉTELEI 119 mánynak adta át.12 1 Ez gyakorlatilag az árszabás végét jelentette. A céh teljesen felbomlott, a mesterjogi kérelmekre sem volt hajlandó nyilatkozatot adni. Az árszabás megszüntetése azonban nem hozta meg a várt eredményt, mert a tovább romló gazdasági helyzet miatt a húsvágás szabaddá tételével az árak még jobban felszöktek, ezért a forradalom után újra a régi helyzetet kellett visszaállítani.12 2 A mesterjog megszerzése után a céhtagok egy része a polgárjogot is megkapta. Az 1813-as céhszabályzat azonban ebben a vonatkozásban már jelentős mértékben eltér a század eleji normáktól, és a céhszabályokat módosító rendelet sem hozott jelentősebb változást. A XXI. céhszabály szerint azért kellett eredetileg jelentkezni a tanácsnál, mikor a legény mesterjogot kért, hogy a polgárjogra való igényét bejelentse. Ha ezt megígérték, akkor kellett a céhhez fordulni remekért, majd annak elkészülte után beírták a céhkönyvbe, és felvették a polgárok közé. Ez annyit jelentett, hogy a mesterjog és polgárjog megadása egybeesett. Az 1813 utáni első céhleveleket is így címezik: „Privilégia coehalia pro civibus et magistris ...". Azonban az arány a céhek nagy részénél az 1840-es évekre eltolódott. Blaskovits kalendáriumának 1840-es névanyaga szerint a mestereknek csak kb. 60%-a rendelkezik polgárjoggal.123 Ez az arány a céhek nyíltságától, a mesterek anyagi körülményeitől függ. A vizsgált évtizedben az eltolódás még jobban fokozódik. A tanácsilag felvett mester címet 1180 supplikáns kapja meg, de a teljes mesterpolgár joghoz a fele kérelmező sem jut el, hanem ügye elakad. A céhekbe félig bekebelezett vagy onnan kiszoruló kontárok, tanácsilag felvett mesterek, rajzmesterek, évtizedekig remeklő supplikánsok, egy-két segéddel dolgozó legények, polgárjogot váltani nem tudó szegény mesterek változatos csoportja alakul így ki, ami a század közepén a pesti ipar szerkezetének legjellemzőbb vonása lesz. A polgárjognak politikai szerepe volt elsősorban ebben az időben: a választójogon keresztül a mesterek befolyást gyakorolhattak a városi vezetésre. Gazdasági jelentősége fokozatosan csökken. A legfontosabb gazdasági előny az volt ugyanis a polgárjoggal rendelkező mesterek számára, hogy a szabad királyi városok piacain nem kellett helypénzt fizetniük. 1842-től ennek csak a külső piacokra termelő iparágaknál volt jelentősége, mert a kancellária november 29-i rendelete szerint a helyi vásárokon az iparosok és kereskedők, ha nem is polgárok, egész évben nyitva tartó boltjaiktól nem fizetnek helypénzt. Ha vásári időben külön árulási helyet is bérelnek, ezután a rendes díj felét fizetik.12 4 Megmaradt azonban a polgárjognak az az előnye, hogy az idős, elszegényedett polgárok a község segítségére igényt tarthattak. Az eredeti, céhszabályoknak megfelelő eljárás a mesterjog-polgárjog megszerzésével kapcsolatban tehát bizonyos fokig átalakult: a városi tanácsnál jelentkező supplikánsok a polgárjog ígérete helyett a „tanácsilag felvett mester" címet nyerték, ügyük a céhkönyvbe való beírással lezárult, polgárjogot külön kellett kérniük. Ennek megadása azonban egy tanácsi bizottságra ós a polgármesterre tartozott, nem volt céhes ügy. Az 1840-es években ebbe a kérdésbe a tanács már a választópolgárságnak sem engedett beleszólást.12 5 121 BFL. Rendőri iratok 3, 37, 53, 54/1848-49. OL. Abszolutizmuskori lt. Szentiványi Vince ker. főbiztos iratai 287, 1681, 2007/1849. 122 Jahres-Bericht der Pest-Ofner Handels- und Gewerbekammer. Pest. 1852. 33. 1. 123 A. Blaskovits : Pesther und Ofner Wegweiser. Gemennütziger Geschäftskalendel für alle Stände Ungarns, zugleich Adressenbuch für die k. Freistadt Pesth für Ofen. Pest. 1840. 130-150. 1. 124 OL. Dep. Civit. 1844/36—145. 125 BFL. Int. a. n. 7896. OL. Dep. Civit. 1841/36 — 305. Protocoll der Erwählte Bürgerschaft pro Anno 1839. 1839. júl. 27. 164. szám.
