Századok – 1972

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1225/IV–V

KRÓNIKA 1265 Kállay István, az Országos Levéltár osztályvezetője az adminisztratív tutela előtörténetéről beszélt. Megállapítása szerint a tutela gyökerei a felvilágosult abszolutizmus korába nyúlnak vissza. Az 1870-től kezdve igen erősen jelentkező adminisztratív tutela előtörténetét a királyi, kamarai, kerületi biztosok jelentik. Sík Ferenc budapesti egyetemi docens Budapest székesfőváros igazgatását vizsgálta az 1930. és 1934. évi fővárosi törvény tükrében. Hangsúlyozta, hogy az általános közigazgatási reformtörvény, az 1929. XXX. törvénycikket követő új fővárosi törvény nem egyszerű adaptálása az előbbinek, hanem a kormánynak a fővárosi törvényhatóság irányában, — elsősorban az ellenzék ellen — folytatott sajátos politikáját tükrözi. A szakigazgatási ágak fejlődését vizsgálta V. D. Lazurenko moszkvai tudományos főmunkatárs, Jaroslaw Houser prágai egyetemi tanár, Werner Sellnow berlini professzor, Eleonore Ostermann bécsi egyetemi asszisztens, Révész Tamás budapesti egyetemi gyakornok és Gyalay Mihály, a Pest megyei Levéltár levéltárosa. A felszólalások témaköre is megmutatta, hogy az utolsó száz év közigazgatástörténetének problémaköre igen szerteágazó. A konferencia jelentősége éppen az volt, hogy a résztvevők figyelmét egyes témakörökre irányította, koordinálva, mintegy meghatározva ezzel a kutatás irányát. Ez pedig nemcsak a szocialista országok tudományos integrációját, hanem a más európai országok tudósaival való szorosabb együttműködést is előmozdította. A konferencia, — melynek példaszerű rendezése a Pécsi Tudományegyetemet, illetve Csizmadia Andor professzort dicsérte, — azt mutatta, hogy az utóbbi években a nemzetközi porondon előtérbe került a közigazgatástörtónet művelése. A nemzetközi jogtörténész szervezet (Association Internationale d'Histoire du Droit), melynek elnöke, Lean Oaudmet professzor személyesen is részt vett a konferencián, támogatja egy, a szervezethez kapcsolódó közigazgatástörténeti bizottság létrehozását. Hazánkban a közigazgatás fejlesztése az Akadémia távlati tervében szerepel. Ez a fejlesztés nem lehetséges azonban a korábbi fejlődés ismerete, a közigazgatás történetének ismerete nélkül. Ehhez járult hozzá a siklósi konferencia is. K. I. A X. ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIA TÖRTÉNETTUDOMÁNYI ALSZEKCIÓJA Kettős jubileumot ünnepelt az idén a tudományos diákköri mozgalom. Két évtizede alakultak meg hazánkban az első újtípusú tudományos diákkörök, s a kutatómunkával foglalkozó egyetemi és főiskolai hallgatók 1972-ben már a tizedik országos konferencián számolhattak be elért eredményeikről. A jubileumi konferencia méltó volt az esemény jelentőségéhez: valóban országos és valóban tudományos seregszemléje lett a résztvevő diákoknak. Nyolc szekcióra tagolódott a rendezvény, és minden szekciónak más-más egyotern illetve főiskola adott otthont, egymást követő időpontokban, márciustól májusig. A társadalomtudományok egy csoportjában a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán került sor a felolvasóülések megszervezésére, április 10. és 12. között, és nem kis eredmény, hogy éppen az itt képviselt tudományágakban, tehát a nyelv- és irodalomtudományok, a történelem, a néprajz, a pedagógia és a pszichológia különféle szakterületein született valamennyi szekció között a legtöbb dolgozat. A 209 beérkezett pályamunkának közel egyötöde, 39 foglalkozott történelmi kérdésekkel. Viszonylag magas szám ez, hiszen nem sokkal marad el a legnépesebb alszekcióra, a világirodalmira beküldött dolgozatokétól (47), és jelentősen nagyobb, mint a magyar irodalmi alszekcióban benyújtott pályamunkák száma (30). A legtöbb történelmi