Századok – 1972
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1225/IV–V
1264 KRÓNIKA Figyelemreméltó volt E. A. Skripilev moszkvai intézeti osztályvezető előadása, ,,Az Ideiglenes Kormány államapparátusa és annak szétzúzása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom során" címmel. Megállapította, hogy az Ideiglenes Kormány a burzsoázia diktatúrájának a régi államapparátusra támaszkodó szerve volt. A közigazgatási szervekben együtt dolgoztak a cári hivatalnokokkal a burzsoá ós kispolgári pártok képviselői. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom során szétverték a régi bürokratikus államapparátust, a felkelés idejére létrejöttek a tanácsok, melyek — Lenin meghatározása szerint — már kész államapparátust jelentettek. Leonard Bianchi, a pozsonyi egyetem docense „Az önkormányzati szervek alárendelt viszonya az államigazgatási szervekkel szemben a burzsoá Csehszlovákiában" címmel szólalt fel. A kérdést az önkormányzati szervek keletkezése és az államigazgatási szervek beavatkozási lehetősége szempontjából vizsgálta. A beavatkozást elősegítette az a körülmény, hogy a megyei, járási és városi önkormányzati szerveknek csak kétharmadrészét választották, a többit államigazgatási úton nevezték ki. Mindezek a korlátozások mindenekelőtt a Csehszlovák Kommunista Párt ellen irányultak. Komjáthy Miklós, az Országos Levéltár főlevéltárosa arról beszélt, hogy miért nem lett a közös minisztertanács az Osztrák-Magyar Monarchia legfőbb kormányszerve. Megállapítása szerint ennek egyik oka a kiegyezést tető alá hozó magyar politikusok állásfoglalása volt, kik bár igényelték a birodalom nagyhatalmi állásával járó előnyöket, mindenképpen igyekeztek azonban megőrizni Magyarország önállóságának látszatát. A másik tényező az uralkodó magatartása volt, aki a minisztertanácsból — a Mária Terézia-kori államtanács és a kosőbbi államkonferencia mintájára — legfőbb tanácsadó szervet igyekezett létrehozni. Az első szekció előadásai közül megemlítendő Kovács Kálmán budapesti egyetemi tanár felszólalása a, magyarországi burzsoá típusú kormányszervek kialakításáról. A közigazgatási ügyekben való bírói közreműködés témaköréhez szólt hozzó M. Andreev szófiai egyetemi tanár, Hans-TJlrich Evers salzburgi professzor, Martonyi János szegedi egyetemi tanár, W. Maiséi poznani és Leslav Pauli krakkói professzor. Máthé Gábor, a budapesti jogtörténeti tanszék tudományos kutatója „Az igazgatás és a bíráskodás hatásköri rendezésének kérdései az önkormányzatok gyakorlatában a dualizmus első éveiben" címmel beszélt. Megállapította, hogy a közigazgatás és igazságszolgáltatás burzsoá típusú szervezete és rendszere kialakításának első korszaka a XIX. század 70-es éveire lezárult. A liberális állam létrehozására irányúló törekvések Közép-Európában, így Magyarországon is jelentős, bár nem teljesen következetes és a helyi igazgatás tekintetében kompromisszumos változtatásokat eredményeztek, elsősorban az uralkodó osztály érdekeit tükröző „jogállam konstrukció" megteremtésével és a polgári alapelvek egy részének törvénybe iktatásával. Az oktatással és kulturális igazgatással foglalkozó szekcióban az 1848—1945. évi porosz főiskolai igazgatásról, az osztrák és magyar oktatásügyi igazgatásról hallhattunk előadásokat. Percze Ferenc, a gödöllői Agrártudományi Egyetem docense az 18G7 —1918. évi egyetemi igazgatásról és autonómiáról beszélt. Igen sok felszólalás hangzott el a helyi igazgatás kérdéseiről is. Ludwik Lysiak krakkói docens a II. Köztársaság helyi igazgatásáról, Karel Maly prágai docens a csehországi önkormányzatokról, Fanny Milková szófiai egyetemi docens az 1934. évi bulgáriai városi önkormányzati reformról szólott. Degré Alajos a megyei levéltárak közigazgatástörténeti vonatkozású anyagát ismertette. Jerzy Senkowski, a varsói egyetem docense az 1918 —1939. évi lengyelországi gazdasági önkormányzatokról tartott előadást. A lengyel állam struktúráját az 1921. évi alkotmány határozta meg, mely széles alapon nyugvó önkormányzatokat hozott létre. Ez vonatkozott a gazdasági önkormányzatokra is.
