Századok – 1972
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1225/IV–V
KRÓNIKA 1263 létrehozásának szükségessége. Javaslat hangzott el az üzemtörtónészek nemzetközi egyesületének a létrehozására, amely a gazdaságtörténészek nemzetközi egyesülete szekciójaként működhetne. A konferencia megrendezésében és sikeresnek mondható lebonyolításában döntő része volt a rendező szervek anyagi támogatásának és a pártoló tagüzemek áldozatkészségének. A konferencia szervezőinek ilymódon rendelkezésre álltak azok az eszközök, melyek révén a külföldi vendégek számára emlékezetessé tehették magyarországi tartózkodásukat, a hazai résztvevők pedig fontos nemzetközi tapasztalatok s információk birtokába jutva még lendületesebben munkálkodhatnak a hazánkban még újnak számító speciális szaktudományágazat, az üzemtörténetírás művelése területén. Szekeres József NEMZETKÖZI IGAZGATÁSTÖRTÉNETI KONFERENCIA SIKLÓSON (1972. május 18—20.) Immár hagyománnyá vált, hogy a szocialista országok igazgatástörténettel foglalkozó tudósai, kutatói meghatározott témák megvitatására rendszeresen összegyűljenek. Az első lépéseket a magyar és a csehszlovák jogtörténészek még 1964-ben tették meg, az 1972. évi siklósi konferencián szovjet, lengyel, bolgár, román, jugoszláv valamint osztrák, német és francia jogtörténészek is részt vettek. A konferencia témája a közép-európai államok közigazgatásának fejlődése az utolsó száz évben volt. A konferencia a felszólalások nagy száma — több mint ötven — és a közigazgatástörténeten belüli témák meglehetős divergenciája miatt, öt szekcióban fejtette ki munkáját. Az első szekció a közigazgatás fejlődésének általános és összehasonlító témakörét I tárgyalta. A második és harmadik szekció a közigazgatási ügyekben való bírói közreműködéssel, illetve a kulturális igazgatással foglalkozott. A negyedik szekció fő témája a helyi igazgatás, az ötödiké a szakigazgatási ágak ellenőrzése volt. A felszólalók referátumaikat német vagy francia nyelven (e két nyelv volt a konferencia hivatalos nyelve) sokszorosítva előre benyújtották. A rendezőség megküldte azokat a résztvevőknek, így a konferencián a felszólalók csak a téziseiket fejtették ki. Ez tette lehetővé, hogy a nagyszámú felszólaló mind szót kapjon. A szekciók közül kétségtelenül az első szekció munkája volt a legjelentősebb, mely a közigazgatás fejlődési tendenciájával foglalkozott. Az egyik alapvető előadást Csizmadia Andor pécsi egyetemi tanár tartotta, „Reformtörekvések a magyar közigazgatásban 1944-ig" címmel. Megállapította, hogy a neoabszolutizmus évei nem múltak el nyomtalanul a magyar közigazgatás felett, még ha a kiegyezés után az 1848 előtti közigazgatás elemei — elsősorban a kevésbé modern helyi igazgatási szervekben — tovább is éltek. Külön kiemelte az előadó a minisztériumok újjászervezését és a közigazgatás-bíráskodás különválasztását. Ismertette az egyes kormányok igazgatási reformjait. Megállapította, hogy a közigazgatás igazi reformja a szocialista államra maradt. Másik jelentős előadást, az osztrák államigazgatási szervezet 1867 utáni fejlődéséről, Erwin Melichar bécsi egyetemi tanár tartotta. Az osztrák államigazgatás szervezetét először az 1867 decemberi alkotmány körvonalazta (járási főnökségek, saját statummal rendelkező városok, országos hatóságok, közös császári és királyi minisztériumok). Az államigazgatási szervek mellett működő tartományok önkormányzati szervezete maradt meg lényegében az osztrák szövetségi alkotmány megjelenéséig, illetve az 1918 — 1920. évi alkotmányozó nemzetgyűlés időszakáig. Ekkor a tartományok autonóm önkormányzata állami jellegű tartományi igazgatássá alakult át. 26*
