Századok – 1972
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1225/IV–V
1260 KRÓNIKA jugoszláv, lengyel, Német Demokratikus Köztársaság-beli, valamint osztrák és Német Szövetségi Köztársaságbeli üzemtörténészek vettek részt. A külföldi delegátusok száma 26, a magyar résztvevőké 130 volt. Az üzemtörténeti konferencia mintegy folytatása volt az európai szocialista országok 1966-ban Prágában rendezett üzemtörténeti tanácskozásának. A prágai tanácskozásokon az üzemtörténetírás szocialista viszonyok közötti művelésének alapelvei álltak a referátumok középpontjában, míg a mostani konferencián — melynek megszervezése a magyar üzemtörténet szakmai tekintélyének és anyagi bázisának növekedését tükrözte — már az utóbbi fél évtized tudományos eredményeinek összegezését, a módszertani, szervezési ós kiadási problémák áttekintését végezték el a résztvevők s az üzemtörténetnek a szocialista viszonyok közötti tematikai gazdagodásával kapcsolatos kérdéseket is megvizsgálták. Vass Henrik, a Társulat alelnöke, a Párttörtóneti Intézet igazgatója, az I. Országos Üzemtörténeti Kiállítás megnyitóján az üzemtörténet hazai fellendülésének о!иЖ elemezte. Rámutatott, hogy a társadalmi igény, a tudományos szükséglet és jubiláris évfordulók szerenesés találkozásában keresendő az üzemtörténetírás fellendülésének magyarázata. Kiemelte ugyanakkor, hogy a vállalati belső erőforrások mozgósításának egyik jelentős tényezője a dolgozó kollektíva morális erejének fokozása, amely jórészt a gyári tradíciók, eredmények feltárása, megismertetése és megbecsülése révén érhető el. Az üzemtörténeti kiállításon, amely június 10-ig volt megtekinthető és igen sok látogatót vonzott, 11 iparági nagyvállalat keretében mintegy 40 üzem múltjára és szocialista fejlődésére vonatkozó tárgyi emlék és dokumentum került bemutatásra. A kiállítás tartalmi és külső megjelenési formáit tekintve méltóképpen kapcsolódott a konferencia nemzetközi színvonalához. A budapesti tanácskozások június 7-én és 8-án az MTA kongresszusi dísztermében kerültek megrendezésre. Megkönnyítette a konferencia tanácskozásainak lebonyolítását a teremben felszerelt szimultán-tolmács berendezés üzemeltetése. A külföldi delegátusoktól a szekció előre bekérte a referátumokat és korreferátumokat, s azokat magyar nyelvre lefordítva, külön füzetekben, sokszorosítva a magyar résztvevőknek rendelkezésre bocsátotta. Gondoskodás törtónt arról is, hogy a külföldi delegációk is kellő példányszámban orosz, német vagy cseh nyelven kézhez kapják a referátumok többségét. A konferenciát Ember Győző a Társulat elnöke, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója nyitotta meg. Bevezetőjében az üzemtörténet, mint önálló tudományszak fokozatos fejlődését ismertette és kiemelte, hogy a nagyfokú speciális ismereteket feltételező új tudományágazat művelése sajátos, nagyrészt még kidolgozásra váró módszertani eljárást kíván meg. A. Mitrofanova, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének főmunkatársa az üzemtörtónetírás helyzete 1967—1971 c. első napirendi pont keretében a szovjet eredményeket ismertette. Elmondotta, hogy az 1930-as évektől napjainkig több mint félezer e tárgykörbe tartozó mű jelent meg. Kiemelte, hogy a SzKP. XXIV. kongresszusán igen nagy jelentőséggel foglalkoztak az alkotó munkás kollektíváknak a fejlett szocialista társadalom létrehozásában kifejtett szerepével, a szocialista ipar megteremtésének és fejlesztésének kérdésével. Mindezekkel a problémákkal komplex módon az üzemtörténószek is foglalkoznak, ezért az üzemtörténetírás súlya az utolsó öt évben jelentősen megnőtt. A munkás kollektívák alkotó tevékenysége, az ipar fejlesztése, telepítése és az iparágak története bemutatásán túl az üzem történetírásnak jelentős tudatformáló szerepe van az ideológiai munkában is. E felismerés nyomán nem egy üzemtörténeti monográfia 25 ezres példányszámban látott napvilágot. A. Faltys a CsKP Marxizmus —Leninizmus Intézetének osztályvezetője, a csehszlovákiai üzemtörténeti bizottság munkájáról számolt be, kiemelve a bizottság által közreadott folyóiratnak, mint módszertani útmutatásnak a jelentőségét.
