Századok – 1972
Közlemények - Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években 96/I
116 DÓKA KLÁRA hiányzó mestereket, növelni számukat, ha szükséges. A kérelmezők azzal vádolták a városi tanácsot, hogy csak a céhek érdekeit veszi figyelembe, nem a lakosság igényét. Állításaik igazak. A város sohasem támogatja azokat, akik új mesterjogot kérnek, a meterlétszám emelése mindig a felsőbb hatóságok döntése alapján történik. Az érdekelt céh általában fellebbez. A városi tanács ekkor már a mesterjogot nyert egyének mellett áll, nem száll szembe a Helytartótanács vagy kancellária akaratával. Megvannak azonban az eszközei arra, hogy saját hatáskörén belül kifejezésre juttassa a céhek álláspontját. Nem adja meg az új mesternek a megfelelő munkalehetőséget. (Pl. 1841-ben Pauer Tamás mészáros mesteri jogot kap. A Belvárosban lenne szükség egy mészárszékre, de azt nem Pauernek adják, hanem egy régi mestert hoznak be a Lipótvárosból, az ő mészárszékét pedig annak helyén jelölik ki.)10 6 A molnárok számára a Rákos-patak torkolatánál jelölik meg az új malomkarók helyét 1844-ben. Két év múlva kiderül, hogy ezt a szakaszt nem lehet használni. Engedélyezik a mestereknek, hogy a Margitszigethez vigyék a malmokat, de az 1847-ben felvetteknek újra a Rákos-patak környékén adnak helyet.1 0 ' A céhbelépés legutolsó aktusa a nyílt céheknél is a mesterkönyvbe való beírás lesz. Ha a céhek sokáig húzták az időt, a város elrendelte, hogy hozzák el a beírókönyvet a tanácsülésre, és. az új mestert a jegyzők iktassák be. A mesterkönyvbe való beírásért 25 vFt-t kellett fizetni. A céhek nagyon sokszor túllépték az engedélyezett díjakat. A kalaposok, rézművesek, 1843-ig a vargák pengőben szedték. Több céhnél kötelezővé tett önkéntes adományokkal kapcsolták össze, ezért nagyok az eltérések. A magyar gombkötők 83, a kádárok 05, az üvegesek 50 vFt-t szednek rendszeresen, a szabóknál a taksa 25 és 142 vFt között ingadozik,10 8 a bérkocsisoknál, henteseknél szinte minden mester más összeget fizet. A tanácsi mester-felvételek és a céhkönyvbe beírt mesterek száma sokszor nem egyezik. Ez az eltolódás elsősorban abból származik, hogy ilyen rövid időszakot nehéz minden egyes céh történetéből kiszakítani. Az előző évtizedben tanácsi mesterjogot nyert egyének remekelnek a 40-es években, másrészt az ekkor felvettek csak később jutnak el a tényleges mester joghoz. A források pontatlansága is bizonyos eltolódást eredményezhet, azonban szervezeti problémák is előadódnak. — Három csoportot lehet megkülönböztetni: 1. Nincs nagyobb eltérés a tanácsi felvételek és a tényleges mester jog között; Tanácsi felvétel Beköltözés Mesterjog Német szabó 168 3 158 Hentes 33 — 34 Üveges 15 1 14 Szűcs 11 — 13 Ide sorolhatjuk az árszabás alá tartozó céheket is. A német szabóknál az elmagyarosodás miatt nehéz megkülönböztetni a német és magyar mestereket, ami az eltolódás egyik forrása lehet. 2. A tanácsilag felvett mesterek jórésze nem kerül be a mesterkönyvbe: Tanácsi felvétel Beköltözés Mesterjog Asztalos 162 5 75 Lakatos 40 3 28 108 BFL. Int. a. n. 7582. Rel. a. n. 10397, OL. Dep. Civit. 1844/36-257, 1845/36 — 93, 105, 278, 279, 1847/36—318, 518, 847, 1848/36—70. 107 BFL. Int. a. n. 13216. OL. Dep. Civit. 1847/36-224, 552. 108 Meister Buch 1808—1860. BFL. Céhiratok, min. 1846. júl. 12., max. 1847. okt. 10.
