Századok – 1972

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1225/IV–V

1242 KRÓNIKA Az elmondottakat határozott előrelépésként értékelhetjük, amely alapot nyújt nemzetközi kapcsolataink hasonló szinten való továbbfejlesztéséhez. A hatvanas évek végén a burgenlandi tartományi kormány kezdeményezésére rendszeresen megrendezésre kerülő nemzetközi szimpózium munkálataiba a Kulturális Kapcsolatok Intézete felkérésére Társulatunk is bekapcsolódott. 1970-ben kiküldötteink — Vörös Károly titkár és Lengyel Alfréd, Nyugar-Dunántúli Csoportunk elnöke — megfigyelőként vettek részt a mogersdorfi szimpóziumon, 1971-ben pedig Benda Kálmán, Czennerné Wilhelmb Gizella és Szász Zoltán már előadóként működtek közre, jelenleg folyamatban van az ez év júliusában Kőszegen megrendezésre kerülő újabb szimpózium előkészítése. A nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére, az együttműködés fokozására tett erőfeszítések az elért eredmények ellenére sem adnak alapot megelégedésre. Kapcsolataink rendkívül labilis talajra épülnek, hiszen anyagi lehetőségeink minimálisak, s különleges utánjárás szükséges a keretek biztosítására. Másrészt a főhatóságon kívüli lehetőségek — pl. a Kulturális Kapcsolatok Intézetével való együttműködés — nagyon rapszodikusak, esetenként megteremtett kapcsolatok feladására kényszerítenek. Mindez jórészt véletlenszerűvé, esetlegessé teszi a nemzetközi kapcsolatokban elért sikereket is. Megállapíthatjuk továbbá, hogy kapcsolataink fejlesztése terén nem éltünk eléggé az alapszabályok adta lehetőségekkel és nem választottunk tiszteleti tagokat neves és részben a magyar történelem kutatásával is kapcsolatban álló külföldi tudósok közül. Ezt a mulasztást pótolni kell, s az első lépéseket már jelen közgyűlésünk teheti meg. Ezért javasolja az Igazgatóválasztmány, hogy kiváló külföldi, nálunk is jól ismert kollégáink közül elsőként a szovjet Vladimir Túrok és az olasz Leo Valiani professzorokat válasszuk tiszteleti tagjaink sorába. Mindketten kiváló nemzetközi hírű kutatók, akik munkájukban és tudományos életünkkel fenntartott személyes kapcsolataikban is sok szállal kötődnek a magyar történelemkutatáshoz és hazánk történetének vizsgálatához. 7. A Társulat vezető testületeinek működése A centenáris közgyűlés óta eltelt időszakban a társulati munka szervezeti kereteit valamelyest sikerült megszilárdítani. A társulati tagság körül lezajlott viták eredményeként megszűnt az az állapot, amikor nem tudtuk pontosan a tagság létszámát. 1967 óta kereken 210 formálisan nyilvántartott, de a valóságban a Társulatból már kivált, munkája iránt teljesen közömbös volt tagot törültünk a névsorból. A szűkebb, de valóságos tagságra építve, 1970-ben és 1971-ben ismét egészséges expanzió indult meg, amit több mint 100 új tag jelentkezése igazolt. Taglétszámunk 1971 végén 826 fő. Vezető testületeink munkájában kedvező előrehaladás történt az előző periódushoz képest. Vidéki Csoportjaink vezetőségei többségükben aktív, fellendülő tevékenységet fejtettek ki. A beszámolási periódusban elsősorban a Nógrád-megyei, Borsod-Zempléni, Dél-Dunántúli, Kelet-Dunántúli és Nyugat-Dunántúli csoportjaink emelhetők ki, amintez a rendezvények és kiadványok gyakoriságán és színvonalán is mérhető. Sajnálatos visszaesés következett be Kelet-Magyarországi csoportunk munkájában és kudarcba fulladt a Szegedi csoport újjáélesztésére tett kísérletünk. Az Igazgatóválasztmány jelentősebb szerephez jutott az alapszabályok módosítása, az 1969. évi tisztújító közgyűlés óta. 1969. november 5-i ülésén a Tanácsköztársasági pályázat eredményhirdetése után a választmány megvitatta és elfogadta a Társulat munkatervét, majd szavazással határozott az új tagok felvételéről. Az igazgatóválasztmány 1970. május 7-i ülésén megvitatta ós jávóhagyta a vándorgyűlés programját, valamint a vidéki csoportok munkájáról szóló beszámolót. Ugyan-