Századok – 1972
Közlemények - Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években 96/I
108 DÓKA KLÁRA helyzetük néha évekig is eltart.6 6 A supplikánsok igyekeznek legalább az egyéni munka jogát megszerezni maguknak, azonban a városi tanács és a céhek a saját kezére dolgozó legényt gyakorlatilag kontárnak tekintik, ha tanácsi joggal fel is van ruházva. A mesterjog tényleges kritériumának a remeklést tartják. Az 1840-es években ez volt a legfőbb problémája a eéhek életének. A kontárok és mesterek tábora ezen a ponton vált szót, a remek határozta meg, hogy ki mikor lehetett a céh tagjává. A céhes iparosok úgy tartották, hogy az akkori viszonyok között a remek megkövetelése a kézművesség színvonalas űzésének biztosítéka: ,,. . . különben is a' Nemzet érdeke szorosan kívánná, hogy a' hon mesterségértő, nem pedig haszonvehetetlen munkával polgártársait csalni kéntelen rontó emberekkel ellátassék, a' remeklés pedig mindaddig még jobb próba nem fog feltaláltam, egyetlenegy, ós a legczélszerűbb mód lenne, mi a' legényeket mesterségük megtanulására ösztönzi."5 ' Véleményünk szerint az ilymódon tökéletesített műiparnak kell legyűrni a külföldi áruk konkurrenciáját: „ne hogy a' közönség, midőn valami csinosabb, vagy tökéletesb kózművet kíván, azt külső tartományból nagy kölcséggel magának megszerezni kéntessék, minek elhárítása nélkül kézi iparjuk rég óhajtott virágzó állását soha el nem érendi."5 8 A remek minőségének megállapítása elég bonyolult probléma. Néhány céhgyűlési jegyzőkönyv, az egyes konkrét esetekből előkerült adatok, kivételes esetben a privilégiumok nyújtanak tájékoztatást. Egységes rendelkezés a remek feladását nem szabályozta az 1840-es években. A XXI. céhszabály azt írta elő, hogy a remek olcsó, könnyen pénzre fordítható legyen. Az 1851-es Meisterstücks Aufgaben a legvégső forrás, amely sok tekintetben az előző évek gyakorlatán alapul, de mivel a visszaélések elkerülése végett került sor kiadására, nyilván ideálisabb helyzetet tükröz. A céhgyűlési jegyzőkönyvek szerint a remeklők feladatai hosszabb időn keresztül azonosak voltak. A mészárosok 1830-ban,5 9 az üvegesek az 1830-as évek végén állapították meg a normát. A gombkötők 6-féle munkából álló remeket adtak fel leendő mestereiknek (horgony, csipke, gombház, gomb, pikkely, mentekötő), amelyet egy 1818-ban jóváhagyott mustra szerint kellett elkészíteni.6 0 A privilégiumok közül csak a bérkocsisoké ós a kalaposoké rögzítette a remeklők feladatát. A bérkocsisoknak a kocsi részeit, a ló tulajdonságait, betegségeit kellett felsorolni, összerakni a hámot és egy próbautat tenni (28, 40. §). A kalaposok a privilégium 12. §-a szerint nyúlszőr kalapot készítettek. A céhek egy részénél a remek egészen régi hagyományokon alapult, pl. az aranyművesek burnót szelencét, a szűrszabók öt halász szűrt készítettek, a könyvkötők imakönyvet, misekönyvet, kalendáriumot kötöttek be háromféle módon.6 1 A hagyományokon alapuló remek feladásakor a hatóság többször közbelépett. Ha a remeklésre feladott munka nem szolgálta a gyakorlati igényeket, a kérelmezők a városi tanácsnál és a Helytartótanácsnál kerestek orvoslást. A csizmadiák arról panaszkodnak, hogy három pár 56 BFL. Rel. a. n. 9879. OL. Dep. Civit. 1846/36 — 778. Maurek Károly remeklő varga, írja: ,, . . .Jahre, worin ihm-kaum zu leben gestattet wird — da sich ein derlei Stük Meister nicht wohl als Geselle verwenden lassen kann, zu Hause aber auf seine eigene Hand . . . um so weniger, da man ihm auch nicht, 1 Gesellen, und auch nicht in dem Fall wenn er wegen gebrechtlicher Gesundheit allein sich zu ernähren unvermögend ist — halten lässt." 57 BFL. Rel. a. n. 7711. OL. Dep. Civit. 1842/36 — 259, 467. Meisterbuch der ohrsamen Kupferschmiede Innung 1842—1867. 1843. máj. 28. BFL. Céhiratok. 58 BFL. Rel. a. n. 8619. OL. Dep. Civit. 1843/36 — 272. Meister Buch 1766 — 1866. 1843. szept. 8. (bádogos) BFL. Céhiratok. 50 Bevilaqua Borsody Béla: A budai és pesti mészáros céhek ládáinak okiratai 1270—1872. Bp. 1931. П. köt. 626. 1. 60 Adósságnak könyve és Protocoll . . . 1765 —1868 (magyar gombkötő), BTM. Céhiratok 2262. 61 BFL. Int. a. n. 9737. OL. Dep. Civit. 1844/36 — 3,438.
