Századok – 1972
Közlemények - Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években 96/I
98 DÓKA KLÁRA A kereskedelmi forgalom növekedésének több következménye lesz. Egyrészt a behozott áru konkurrenciát teremt a pesti iparosok számára, másrészt a kereskedők a városban jelentős szerephez jutnak, és igyekeznek az ipart saját igényeiknek megfelelően átalakítani, több lehetőséget adva a külső piacra is dolgozó, más városokban is jól értékesíthető árut termelő iparosoknak. Végül a kereskedők kezén jelentős tőke halmozódik fel, amely egyes iparágakban gyárak alapítására is alkalmas lesz (pl. pálinkafőzés). Az 1840-es országgyűlés a zsidó kézművesek városba településének engedélyezésével és a gyáralapítás feltételeinek megkönnyítésével a céhekre újabb csapást mér. A tárgyalt időszak rövid periódusa az 1848-as forradalom és szabadságharc idejére esik. A forradalom, amely megteremti a kapitalista fejlődés feltételeit a gazdasági élet más területein, az ipar számára is új lehetőséget teremt. Hogy Pest az 1840-es években a gazdasági élet központja lett, azt különböző intézmények létrehozása is elősegítette. Itt alakult meg 1842 júniusban az iparegyesület,8 1845-ben a Gyáralapító Társaság,9 1842-től renszeresen rendeznek iparmű kiállításokat. Egy gyáralapítási kérelemben jellemző leírást olvashatunk a város akkori állapotáról: „Pest városa épületekben, népségében napról napra gyarapszik; -— sa közelebb múlt országgyűlésen alkotott jótékony hitel Törvény által kereskedésben, az Israeliták szabad lakása által népességében naprul napra növekedni fog, midőn a váltó-Törvényszékek felállítása a híd építése által is a közipar és jóllét mindinkább lábra kapand, s Pest Városa az egész Ország, a mindennemű kereskedési ágazatok, és közintézetek gyülpontja leend."10 Az országgyűlés korszakhatár volt. Ha korlátozottan is, de kialakultak a kapitalista iparfejlődés gazdasági lehetőségei, az országgyűlés törvényei pedig biztosították a jogi alapot. A kapitalista erők és a védekező feudális szervezeti formák harcának új szakasza indult meg, amely a polgári forradalomig gyarapította ugyan az új társadalmi rend elemeit, de a feudális gazdasági kereteket még a forradalom alatt sem tudta megtörni. A XIX. század közepén a pesti ipar fejlődése jórészt még céhes keretek között megy végbe. A városban ekkor 75 céh működik, és kb. ugyanennyire tehető a nem céhes mesterségek száma is.11 A céhes szervezet kritériuma általában a királyi privilégium. Tagjai a hatóságok által is megkövetelt igazolásokon kívül a régi szokásoknak megfelelően „remek" készítés után veszik fel az új mestereket. A céhes ipar súlya a városban jelentős. A nem céhes mesterek rendszerint minimális számuk miatt nem hoznak létre szervezetet.1 2 A céhes iparokban is egyre többen dolgoznak a testületen kívül, mint kontárok, gyártulajdonosok vagy szabadalmazott iparosok. Az önálló műhellyel rendelkező céhen kívüliek létszáma eléri a céhes iparosokét,13 de a legényeket és inasokat is számítva az iparosréteg 70—80%-a tartozik a céhekhez, mivel a kontár és zsidó iparosok csak minimális legénytartási lehetőséggel rendelkeznek, és az 1840-es években egy-egy céhes műhelyre a mesteren kívül három idegen munkaerőt számíthatunk. Egyes iparágakban vannak kivételek, ahol a gyárak megerősödése a céhen kívüli iparűzés javára tolja el az arányt (pl. szappanfőzés, pálinkaégetés). 8 Gelléri Mór: Ötven év a magyar ipar történetéből 1842 — 1892. Bpest. 1892. 13 — 27. 1. • BFL. Int. a. n. 11078. 10 BFL. Rel. a. n. 7850. 11 J. Patachich: Beschreibimg der königlichen Freystadt Pesth. Pest. 1833. 124— 129. 1. összesen 141 ipart sorol fel. 12 Fényes : i. m. II. köt. 346. 1. pl. acélműves, aranylapító, aranyfonó 2 — 2 mester. 13 BFL. Közigazgatási iratok 479/1848 — 49. 485 német szabómester — 480 kontár; 223 varga — 466 kontár; 32 szűcs — 6 kontár.
