Századok – 1972
Közlemények - Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években 96/I
A CÉHES MESTERRÉ VÁLÁS FELTÉTELEI 99 A pesti céhek privilégiumainak egy része még a XVII—XVIII. századból származik. Mária Terézia uralkodása alatt a céhlevelek beszedésére és megújítására kerül sor,14 majd 1813 az új céhszabályzat kiadásának időpontja.1 5 A rendelkezések értelmében minden régi privilégium érvényét veszti, de gyakorlatilag nem kerül sor 1813 után az összes céhlevél megújítására. A régi kiváltság mint jogbiztosíték megmarad, azonban az új céhszabályzat mint általános norma kötelező lesz az érvényes céhlevéllel nem rendelkező, sőt a privilegizált fokra még el nem jutó céhes szervezetekre is. Utóbbiakat az választja el a nem céhes iparoktól, hogy belső szervezettségük van, és az újakat remeklés után veszik be soraikba. A 75 céhet privilégiumok szempontjából négy csoportra lehet osztani: 1. XVII—XVIII. századi és megújított kiváltságlevéllel rendelkezők (29) 2. csak 1813 utáni kiváltságlevéllel rendelkezők (23) 3. csak XVII—XVIII. századi privilégiummal rendelkezők (19) 4. királyi kiváltságlevéllel nem rendelkező szervezet (4). A XIX. századi privilégiumoknak néhány speciális mesterség kivételével (pl. kéményseprő, bérkocsis), az 1813-ban kiadott Generales articuli coehales lesz az alapja. Az új szabályzat védi a céheket a kontárok és kereskedők konkurrenciájától, ugyanakkor kötelezi a mestereket, hogy a supplikánsokat soraikba befogadják, sőt lehetőséget ad a régi előírások kikerülésére a remekléstől és vándorlástól való felmentés megengedésével (XI. és XXII. §). Változásokat az 1848. június 9-i céhszabályokat módosító rendelet hoz. Érvényességének idejét, hatékonyságát a hiányos források alapján nehéz nyomon követni, de ennek ellenére az 1840-es évek ipartörténetében határt jelent (1848. jún. 9.). Az évtized végén újra az 1813-as céhszabályzat van érvényben, több helyi módosulással, az újabb rendelkezés kiadására csak a következő évtized elején kerül sor. (Provisorische Instruktion 1851. febr. 6.) A polgári forradalom után kiadott rendelkezések az ipar területén is növelik a kapitalista fejlődés lehetőségeit, azonban a gazdasági élet egyéb területeihez viszonyítva lassabban. A Klauzál-féle rendelkezés a legények szociális helyzete és a kontár iparűzés engedélyezése terén tesz bizonyos engedményeket. Az 1851-es ideiglenes iparrendtartás sok tekintetben az előző évtizedek viszonyait rögzíti: kötelezővé teszi a tanácsi ellenőrzést a mesterfelvételnél, körülhatárolta a korlátozott mesterrel dolgozó iparágakat. Újat ad abban, hogy engedélyezi a zsidók céhbelépését. Az 1859-és „iparrend" (Gewerbe-Ordnung) a céhen kívüli munka teljes legalizálását jelenti, ami a bomlási folyamat erősödését hozza magával; — a céhek eltörlésére azonban csak 1872-ben kerül sor. A magyarországi ipar fejletlenségéből következik elsősorban, hogy a polgári törekvések a feudális keretek szétzúzásában az általános fejlődéshez viszonyítva lassabban haladnak előre. 1729-től, a céhbiztosi intézmény bevezetésétől a céh elsődleges felügyeleti szerve a városi tanács lett. Az ügyek legalsó szinten a céhgyűlés előtt intéződtek el, de határozatai csak akkor voltak érvényesek, ha azokat a céhbiztos aláírta. A legtöbb probléma eldöntéséhez azonban a városi tanács döntésére volt szükség. Fellebbviteli fórum a Helyls Nagy István: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja a XVIII. században. Tanulmányok Budapest Múltjából 17. köt. Bpest. 1966. 59—107. 1. 15 Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790—1840). Századok, 1967. 3-4. sz. 546 — 582. 1. Az 1813-as céhszabályzat kiadva: Kassics Ignác: A Magyar Országi mester-embereket, ezeknek legényeit és tanítványait, nem különben a mester-czéheket illető kegyelmes királyi rendeléseknek kivonatai. Bécs. 1835. 63—130. 1. 7*
