Századok – 1972

Közlemények - Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években 96/I

A CÉHES MESTERRÉ VÁLÁS FELTÉTELEI 97 3. Magyarországon a feudális ipari keretek fenntartását tette lehetővé az is, hogy 1848-ig a gazdasági élet más területén is feudális viszonyok voltak. A mezőgazdasági földesúr—jobbágy kapcsolatnak ipari vonatkozásban a céhes keret felel meg, amely a mezőgazdaság kapitalista fejlődését akadályozó jobbágyrendszerhez hasonlóan igyekszik gátolni a konkurrenciát az ipar területén, másrészt éppen az elzárkózással, a mesterré válás megnehezítésével nem vonja el jobb lehetőségeket ígérve a mezőgazdaságból a szükséges munkaerőt. Az 1840-es évek különösen nagy jelentőséget kapnak a magyarországi céhek életében. Ebben az évtizedben kerül sor utoljára céhprivilégiumok kiadására, vagy a régiek megerősítésére. Az országgyűlés először foglalkozik törvényhozási szinten a céhes iparokat is érintő kérdésekkel, ós a felügyeleti hatóságokban is egyre több lesz a hajlandóság, hogy a céhes mesterekkel szemben a konkurrenseknek adjanak igazat. Aforradalom és a szabadságharc pedig a céhes ipar újabb válságkorszakát jelentik. A magyarországi ipar helyzetére jellemző, hogy az nem különül el élesen a mezőgazdaságtól, még a nagyobb városokban sincs teljes elválás. Pestet tartják a korabeli írók egyetlen kivételnek ebből a szempontból. Fényes Elek írja: „mesterembereinket még a nagyobb városokban is kirekesztőleg nem a műszorgalom, hanem nyáron inkább a föld- és szőlőművelés táplálja — és igazán ügyes és jó kézműveseket Pesten kívül csak keveset találhatunk."4 A város a XIX. században egyre inkább a főváros jelleget ölti. Lakossága túlszárnyalja Budát, a XIX. század első felében háromszorosára emelkedik. A katonai összeírások alapján a következő kép alakul: A lakosság száma az összeírásban szereplőknél nagyobb volt, az itt tartózkodó idegenek, az adó alá nem eső katonák, vándorló legények miatt, akik az adókötelesekkel együtt a fogyasztóközönséget gyarapítják. Az összegezésből kitűnik, hogy a város lakossága az 1840-es években megkétszereződik. Ez az évtized fontos periódusát jelenti a város és egyúttal a városi ipar fejlődésének. Az 1838-as árvíz nyomait a meginduló, nagyobb arányú építkezés eltünteti, és átmeneti visszaesés után a kézművesek számára megnövekszik a munkalehetőség, kibővül a piac. A város kereskedelmi élete is jelentős fejlődést mutat. 1840-ben a megnövekedett igényeknek megfelelő új vásári szabályzat kiadására lesz szükség.' Az országos vásárokon részben terménykereskedelem bonyolódik le, részben más városok iparcikkei kerülnek Pestre közvetlenül, vagy a kereskedők közvetítésével. 4 Fényes Elek: Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai ós geographiai tekintetben, II. kiad. Pest. 1843. II. köt. 205. 1. 5 BFL. Int. a. m. 7796. Conscriptio animarum ignobilium, Conscriptio militaris, Summarium L. R. Civitatis Pesthiensis. 6 Palugyay Imre: Buda-Pest szabad királyi városok leírása. Pest. 1852. 345. 1. 7 BFL. Int. a. n. 6851. (heti), 7534 (országos vásárok). 1805 26 282 41 490 52 205 57 938 99 3705 106 3796 1820—21 1830—31 1840—41 1847—48 Palugyay, 1850 7 Századok 1972/1