Századok – 1972
Tanulmányok - Braudel; Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam 986/IV–V
1002 FEIÍNAXD BRAUDEL Hogy érthetőbb legyen mindez, vegyünk példákat a történeti modellek,23 történészek-készítette modellek közül. Ezek eléggé elnagyolt, kezdetleges modellek, amelyek ritkán érik el egy valódi tudományos szabály szigorú pontosságát, és sohasem törekednek arra, hogy a forradalmi matematika nyelvén fejezzék ki magukat — de mégis modellek a maguk módján. Fentebb szó esett a XIV—XVIII. századi kereskedelmi kapitalizmusról: ebben az esetben többek közt olyan modellről van szó, amit Marx műveiből lehet kibontani. Csak a társadalmak egy adott családjára, egy adott koron belül lehet teljes mértékben alkalmazni, bár lehetőséget nyújt mindenféle kiterjesztés számára. Másképp áll a helyzet azzal a modellel, amit egy korábbi könyvemben21 vázoltam fel a gazdasági fejlődés ciklusáról a XVI XVIII. századi, előbb kereskedő, majd „ipari", aztán a banküzletre specializálódó itáliai városok kapcsán; ez utóbbi, leglassabban kibontakozó tevékenység szűnik meg egyszersmind a leglassabban is. Ez a vázlat jóval szűkebbre szabott, mint a kereskedelmi kapitalizmus struktúrája, de ez utóbbinál könnyebben lehetne kiterjeszteni időben és térben. Olyan jelenséget (egyesek azt mondanák, dinamikus struktúrát — de a történelem minden struktúrája dinamikus, legalább is elementárisán) regisztrál, amely bizonyos számú, könnyen előadódható körülmény fennforgása esetén, megismétlődhet. Talán hasonló a helyzet annak a modellnek az esetében is, amit Frank Spooner és én25 vázoltunk fel a nemesfémek történetével kapcsolatban a XVI. szászadot megelőzően, a század folyamán és azt követően: az arany, az ezüst, a réz — és a hitel, a fémnek ez az ügyes helyettesítője — „játékosok": egyikük „stratégiája" hat a másik „stratégiájára". Nem lenne nehéz kiterjeszteni e modellt a privilegizált, különlegesen mozgalmas és a megfigyelésünk számára kiválasztott XVI. századon kívülre is. Nem próbálták-e meg vajon a közgazdászok is, hogy igazolják a pénz régi kvantitatív elméletét a mai fejletlen országok speciális esetében? Ez szintén modell a maga módján.26 De mindezen modellek idő-lehetőségei még szűkek, ha összehasonlítjuk őket a fiatal amerikai szociológus-történész, Sigmund Diamond modelljével.27 Feltűnt neki, hogy a Pierpont Morgannel kortárs nagy amerikai bankárok uralkodó osztálya kettős nyelvet használt: az egyiket a saját osztályán belül, a másikat pedig kifelé (ez utóbbi mintegy védőbeszéd a közvélemény felév mely számára a bankár sikerét úgy mutat ják be, mint a self made man tipikus győzelmét és mint a nemzet gazdagságának feltételét). Ebben a kettős nyelvezetben Diamond minden uralkodó osztály szokásos reakcióját látja, amely presztízsében és kiváltságaiban veszélyeztetve érzi magát. Hogy álcázza magát, sorsát össze kell kevernie az állam vagy a nemzet sorsával, egyéni érdeket a közérdekkel. S. Diamond bizonyára hasonló módon magyarázná a 23 Helyet kellene adni a közgazdászok „modelljeinek" is, hiszen voltaképpen ezeket utánoztuk. 24 La Méditerranée et le monde méditerranéen à l'époque de Philippe II. Paris, Armand Colin, 1949, 264. 1.-tól. 25 Fernand Braudel és Frank Spooner : Les mét aux monétaires et l'économie du XVIe siècle. Rapports au Congrès international de Rome, 1955, 4. köt., 233 — 264. 1. 26 Alexandre Chabertj Structure économique et théorie monétaire. Paris, Armand Colin, Puhl, du Centre d'Études économiques, 1956. 27 Sigmund Diamond: The Reputation of the American Businessman, Cambridge (Massachusetts), 1955.
