Századok – 1972

Tanulmányok - Braudel; Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam 986/IV–V

A TÖRTÉNELEM ÉS A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 1001 csétlenségeknek vagy éppen egy másik, egyébként valóban fontos eseménynek, a szputnyikok fellövésének a következménye. A tudattalan történelem e fényeken és villanásokon túl folyik. Fogadják el tehát, hogy bizonyos távolságban létezik egy társadalmi tudattalan. Sőt azt is fogadják el, hogy ezt a tudattalant tudományos szempontból termékenyebbnek tekintjük, mint a csillogó felszínt, amihez a szemünk hozzászokott ; tudományos szempontból termékenyebbnek, azaz egyszerűbbnek, jobban kiaknázhatónak — ha nem is könynyebben felderíthetőnek. De a tiszta felszín és a sötét mélységek közötti -a zaj és a csend közötti — út nehéz és kockázatos. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a tudattalan történelem, ami félig a konjunkturális idő és par excellence a strukturális idő birodalma, gyakran tisztábban észlelhető, mint ahogyan azt vélik. Mindannyiunkban él, a saját életünkön túl egy tömegtörténelem érzése, melynek, igaz, jobban ismerjük hatalmát és sodrását, mint törvényeit és irányát. jÉs ez a tudat nemcsak a tegnapból ered (így pl. a gazdaságtörténet esetében), hiszen napjainkban egyre elevenebb. A forradalom — mert ez egy szellemi forradalom — abban állt, hogy egyenesen nekivágtunk ennek a félhomálynak és egyre nagyobb teret adtunk számára az eseményszerű mellett, sőt annak rovására. E kutatás folyamán, amelyben a történelem nincs egyedül (sőt, ellenkezőleg, ezen a téren csak követte és saját használatára átvette az új társadalomtudományok szempontjait), a megismerés és a kutatás új eszközei jöttek létre: így a többé-kevésbé tökéletesített, néha még csak kezdetleges modellek. A modellek nem mások, mint egyenlet- vagy függvény-formák szerint felállított hipotézisek, magyarázó rendszerek: ez egyenlő azzal, ez meghatározza azt. Ez a realitás nem jön létre anélkül, hogy egy bizonyos másik ne kísérné, és ez meg amaz között szoros és állandó viszonyok mutatkoznak. A gondosan felállított modell tehát lehetővé teszi, hogy segítségével a megfigyelt társadalmi közegen kívül - amelyből kiindulva a modellt megszerkesztették — más, hasonló természetű társadalmi közegeket lehessen tárgyalni időben és térben. Ez adja a modellek újból és újból igazolódó értékét. E magyarázó-rendszerek a végtelenségig variálódhatnak alkalmazóik vérmérséklete, számítása vagy célja szerint: lehetnek egyszerűek vagy összetettek, mennyiségiek vagy minőségiek, statikusak vagy dinamikusak, mechanikus vagy statisztikai jellegűek. Ez utóbbi megkülönböztetést Cl. Lévi-Strausstól veszem át. A mechanikus modell a közvetlenül megfigyelt valóság dimenziójának felel meg, a kis dimenziójú valóságnak, amely csak kisebb embercsoportokra vonatkozik (ez az etnológusok módszere a primitív társadalmak esetében). Nagyobb társadalmak esetében, ahol nagy számok szerepelnek, átlagok számítására van szükség: így keletkeznek a statisztikai modellek. De nem érdekesek ezek az olykor vitatható meghatározások ! Számomra az a lényeg, hogy mielőtt felállítanánk a társadalomtudományok közös programját, meg kell állapítanunk a modell szerepét és alkalmazhatóságának határait, amelyet egyes kezdeményezések megpróbálnak túlzottan kiterjeszteni. Innen adódik annak szükségessége, hogy a modelleket is szembesítsük az idő fogalmával; mivel jelentésük és magyarázó értékük, szerintem, elég szorosan függ a bennük foglalt időtől.