Századok – 1972

Tanulmányok - Braudel; Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam 986/IV–V

1000 FEIÍNAXD BRAUDEL 3 KOMMUNIKÁCIÓ ÉS TÁRSADALMI MATEMATIKA Talán helytelen volt, hogy ilyen sokat időztünk a rövid idő mozgalmas határán. Valójában az erről szóló vita minden különösebb érdeklődés, vagy legalábbis hasznos meglepetések nélkül folyik. A lényegi vita máshol, szomszédainknál zajlik, akiket magával ragad a társadalomtudományok legújabb kísérleti tapasztalata, a „kommunikáció" és a matematika kettős jegyében. De itt nehéz lesz vitatkozni, azaz nem lesz túl könnyű ezeket a kísérleteket kapcsolatba hozni a történeti idővel, amitől (legalábbis látszólag) teljesen eltávolodtak. Valójában azonban egyetlen társadalomtudomány sem kerülheti ki a történeti időt. Mindenesetre az olvasó helyesen teszi, ha követni akar bennünket ebben a vitában (egyetértve velünk, vagy éppen eltávolodva nézőpontunktól), ha a maga részéről egyenként mérlegeli a nem teljesen új, de megújított, illetve az új és szemünk előtt folyó vitában megfiatalított szókincs fogalmait és kifejezéseit. Természetszerűleg nincs mit megismételnünk az esemény vagy a hosszú időtartam kapcsán. Nincs semmi különös mondanivalónk a struktúrákat illetően, nem mintha ez a szó — és ez a dolog — nem lenne vitatott és bizonytalan értelmű.2

1

Haszontalan sok időt vesztegetni a szinkrónia és a diakrónia kifejezésekre is: önmagukat határozzák meg, bár szerepüket a társadalmi konkrét tanulmányozásakor kevésbé könnyű körülhatárolni, mint gondolnánk. Valójában a történelem nyelvében (szerintem) nem lehet szó tökéletes szinkróniáról: a pillanatnyi megállás, ami teljesen felfüggeszti az időt, önmagában majdnem teljesen abszurd, vagy legalábbis nagyon mesterkélt; hasonlóképpen, az idő lejtőjén való leereszkedés csak többszöri leereszkedés formájában képzelhető el, az idő különböző és megszámlálhatatlan folyamainak medrében. Pillanatnyilag elegendő ennyi figyelmeztetés és óvás. De határozottabbaknak kell lennünk a tudattalan történelem, a modell, a társadalmi matematika esetében. Ezek a szükségszerű megjegyzések egyébként beleilleszkednek, illetve — remélem - bele fognak illeszkedni a társadalomtudományok közös problematikájába. A tudattalan történelem természetszerűleg a társadalmi tudattalan formáinak a története. „Az emberek maguk csinálják történelmüket, de ennek nincsenek tudatában."2

2

Marx formulája megvilágítja, de nem magyarázza meg a problémát. Valójában új név alatt ismét a rövid idő, a mikroidő, az eseményszerű problematikájával kerülünk szembe. Az embereknek mindig az volt a benyomásuk, miközben élték a maguk idejét, hogy annak a lefolyását napról-napra képesek érzékelni. Vajon nem csalóka-e ez a tudatos, világos történelem, amint ezt oly sok történész már régóta egyöntetűen véli? A nyelvészet a minap még azt képzelte, hogy mindent levezethet a szavakból. A történelemnek az volt az illúziója, hogy mindent levezethet az eseményekből. Nem egy kortársunk szívesen hiszi azt, hogy minden a jaltai vagy a potsdami egyezménynek, a Dien-bien-phu-i vagy a Sakhiet-sidi-youssef-i szeren-21 Ld. Colloque sur les structures, VIe Section de l'École Pratique des Hautes Études, sokszorosított rezümé, 1958. 22 Idézi Claude Lévi-Strauss: Anthropologie structurale, 30 — 31. 1.