Századok – 1972
Tanulmányok - Braudel; Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam 986/IV–V
A TÖRTÉNELEM ÉS A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 999 •olyan egyhangú is, mint a történettudományok eseményszerűsége) leselkedik a sietős megfigyelőre: az etnográfusra, aki három hónapra meglátogat egy polinéziai népet; az ipari szociológusra, aki legújabb felmérések sablonjait mutatja fel; vagy aki azt gondolja, hogy ügyes kérdőívekkel és lyukkártyák kombinációjával tökéletesen hálójába keríthet egy társadalmi mechanizmust. Pedig a társadalom ennél sokkal ravaszabb vad. Valóban, mennyiben lehetnek érdekesek számunkra, az emberrel foglalkozó tudományok számára, egy fiatal lány helyváltoztatásai lakóhelye (a XVI. kerület), zenetanára és a politikai tudományok főiskolája között, melyeket egy, a párizsi körzetről szóló nagy és jó felmérés ír le18 ? Kedves térképet kapunk erről. De ha a lány agronómiai tanulmányokat végezne vagy vízisízne, háromszögben megtett utazása teljesen másként alakulna. Örömömre szolgál, ha egy nagy vállalat alkalmazottainak lakóhely szerinti megoszlásáról térképet látok. De ha nincs a megoszlásról egy régebbi térképem, ha a kronológiai távolság a felmérések között nem elégséges ahhoz, hogy mindezt egy valóságos mozgásban ábrázoljuk, akkor hol az a probléma, ami hiján a felmérés kárbaveszett fáradság ? Az ilyen öncélú felméréseknek a haszna a kutatás számára legfeljebb annyi, hogy felhalmozzák az adatokat; de még ezek sem mind értékesek ipso facto a későbbi munkák számára. Óvakodjunk a l'art pour l'art-tól. Az iránt is kételyeim vannak, hogy a városok tanulmányozása szociológiai felmérés tárgya lehetne anélkül, hogy a történeti időben elhelyeznénk, mint ahogy ezt Auxerre1 9 vagy a Dauphiné-i Vienne2 0 esetében tették. Az egész várost, annak feszült társadalmát a maga szükségszerű válságaival, konfliktusaival, nyomorúságai val, számadataival bele kell helyezni a környező vidékek és a szomszédos városok szigettengerének együttesébe (ezt az elsők között Richard Hapke történész hangsúlyozta); bele kell állítani abba a, — hosszabb-rövidebb időtartamú, gyakran igen hosszú időtartamú mozgásba, amely ezt az egész komplexumot megeleveníti. Ha valamely vidék és város közötti csereforgalmat, valamely ipari vagy kereskedelmi versengést tanulmányozunk, vajon közömbös-e, vagy ellenkezőleg, nem éppen a leglényegesebb-e azt tudnunk, hogy új, teljes lendületben lévő mozgásról, vagy egy pályafutás végéről, egy távoli múlt újjászületéséről vagy egyhangú újrakezdésről van-e szó? * Foglaljuk össze egy szóval: Lucien Fèbvre életének utolsó tíz évében ezt ismételgette: „a történelem a múlt tudománya, a jelen tudománya". A történelem, az idő dialektikája, vajon a maga módján nem a társadalmi magyarázata-e a maga teljes valóságában? Tehát nem magyarázata-e az aktuálisnak is? Ezen a téren is érvényes tanítása: az eseménnyel szembeni elővigyázatosság szükségessége: ne csak a rövid időben gondolkodjunk, ne higyjük, hogy a lármás szereplők a leghitelesebbek; vannak más, csendesebb szereplők is — de ki nem tudta ezt már eddig is ? 18 P. Chombart de Lauwe : Paris et l'agglomération parisienne, Paris, P.U.F. 1962, 1. köt., 106. 1. 19 Suzanne Frère és Charles Bettelheim, Une ville française moyenne, Auxerre en I960. Paris, Armand Colin. Cahiers des sciences politiques, 17. sz., 1961. 20 Pierre Clément és Nelly Xydias, Vienne-sur-le-Rhône. Sociologie d'une cité française. Paris, Armand Colin. Cahiers des Sciences Politiques, 71. sz., 1955.
