Századok – 1972

Tanulmányok - Braudel; Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam 986/IV–V

A TÖRTÉNELEM ÉS A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 995 sok, az ellenálló, néha minden logika ellenére túlságosan életképes keretek folyamatosságát. De okuljunk egy példán, melyet gyorsan elemzünk. íme itt van közel hozzánk, Európa határain belül, egy gazdasági rendszer, melyet néhány vonással és elég pontos szabályszerűségekkel lehet jellemezni. A XIV. század­tól a XVIII. századig, a nagyobb pontosság kedvéért mondjuk, hogy kb. 1750-ig maradt fenn. A gazdasági tevékenység évszázadokon át a demográfiai­lag gyenge népesség függvénye, mint ezt az 1350—1450 közötti és kétségkívül az 1640—1730 közötti nagy demográfiai apályok is mutatják.14 Évszázadokon keresztül a forgalomban a vízi útnak és a hajónak van fő szerepe, mivel a nagy kiterjedésű szárazföld akadályt és hátrányt jelent. Az európai fellendü­lések, eltekintve a szabályt erősítő kivételektől (Champagne-i vásárok, a kor­szak kezdetén már lehanyatlóban, vagy a lipcsei vásárok a XVIII. század­ban), mind a tengeri partszegélyeken mentek végbe. E rendszer más jellegze­tességei még: a kereskedők primátusa, a nemesfémek, az arany, az ezüst, sőt a réz kiemelkedő szerepe, az ebből eredő nehézségek csak a hitel döntő fejlő­désével kezdenek enyhülni a XVI. század végétől; az időszakos agrárválságok ismétlődő csapásai, magának a gazdasági élet alapjának az ingatagsága; végül egy vagy két nagy külkereskedelmi iránynak: a XII. századtól a XVI. századig a keleti kereskedelemnek, a XVIII. században pedig gyarmati ke­reskedelemnek első pillantásra aránytalanul nagy szerepe. Meghatároztam, vagy inkább csak felvázoltam mások nyomán a keres­kedelmi kapitalizmus, egy hosszú tartamú időszak főbb vonásait Nyugat-Európában. Minden, időközben végbement, nyilvánvaló változás ellenére e négy —öt század gazdasági életét egyfajta koherencia jellemezte a XVIII. század és az ipari forradalom megrázkódtatásáig, amelyben még most is benne vagyunk. E gazdasági rendszernek a jellemző vonásai közösek és változatlanok maradtak, miközben körülötte más folytonosságok között ezernyi törés és megrázkódtatás újította meg a világ képét. A történelem különféle idői között a hosszú idő terjedelmes, bonyolult, gyakran ismeretlen „személyiség"-ként jelenik meg. Szakmánkba való befo­gadása nem lesz könnyű dolog, nem lesz csupán a kutatási terület és az érdek­lődés szokványos kiszélesítése. Nem is olyan választást jelent majd, amelynek a történelem lesz az egyedüli haszonélvezője. Elfogadása a történész számára annyit tesz, hogy alkalmazkodnia kell a stílus és a hozzáállás megváltozásá­hoz, a gondolkodás átalakításához, a társadalmi valóság új koncepciójához. Azaz hozzá kell szoknia a lassúbb, néha csaknem egészen mozdulatlan időhöz. Csak ezen a szinten megengedett — erre még visszatérek —, hogy függetle­nítsük magunkat a történelem parancsoló idejétől, hogy kilépjünk belőle, később pedig más szemmel, más kíváncsisággal, más kérdésekkel térjünk vissza hozzá. Mindenesetre a lassú történelem e szintjéhez viszonyítva úgy gondolhatjuk újra át a történelem teljességét, mintha egy infrastruktúrából indulnánk ki. A történelmi idő minden szintje, ezernyi emelete, sok ezernyi kitörése ebből a mélységből, ebből a félig-mozdulatlanságból kiindulva ért­hető meg: minden e köré gravitál. * 14 Francia területen. Spanyolországban a demográfiai apály a XVI. sz. végétől jelentkezik.

Next

/
Thumbnails
Contents