Századok – 1972
Tanulmányok - Braudel; Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam 986/IV–V
994 FERNAND BRAUDEL betelepülésére, az utak és a forgalom állandóságára, a kultúrák földrajzi keretének meglepő rögzítettségére. Hasonló folytonosságok és továbbélések megtalálhatók a kultúra területén is. Ernst Robert Curtius kiváló könyve,8 mely végre francia fordításban is megjelent, olyan kulturális rendszerről szóló tanulmány, mely saját ízlése szerint átformálva prolongálta a késői császárkor latin kultúráját, ami már maga is súlyos örökség alatt roskadozott: egészen a XIII XIV. századig, a nemzeti irodalmak megszületéséig, a szellemi elit műveltségét ugyanazok a témák, ugyanazok a hasonlatok, ugyanazok a közhelyek és elcsépelt frázisok jellemezték. Lucien Fèbvre tanulmánya, Rabelais és a hitetlenség problémája a XVI. században9 hasonló gondolati irányban azt tűzte ki célul, hogy megvilágítsa a Rabelais-korabeli francia gondolkodás szellemi fegyvertárát, a koncepcióknak azon együttesét, mely jóval Rabelais előtt és után is irányította az élet, a gondolkodás és a hit megnyilvánulási formáit, és szigorúan korlátokat szabott még a legszabadabb elmék szellemi kalandozásának is. Az a téma, amit Alphonse Dupront dolgoz fel,10 ugyancsak egyike a francia történeti iskola legújabb kutatásainak. Dupront itt a kereszteshadjárat eszméjét tárgyalja Nyugat-Európában a XIV. század után, azaz jóval az „igazi" kereszteshadjáratok kora után, megvizsgálva egy hosszú tartamú magatartás folytonosságát, azt, ahogy a kereszteshadjárat eszméje áthatja a társadalmakat, világokat, a legkülönbözőbb lelkületeket, és végül utolsó visszfényével megérinti a XIX. század embereit is. Pierre Francastel könyve, a Festészet és társadalom,n ugyancsak szomszédos területen, kimutatja a firenzei reneszánsz kezdeteitől kezdve egy olyan „geometrikus" festészeti tér folytonosságát, amely egészen a kubizmusig és a századelő intellektuális festészetéig változatlanul továbbél. A tudománytörténet is ismer olyan konstruált világképeket, amelyek jószerivel csak tökéletlen magyarázatok, de amelyekkel hosszú évszázadokon át teljesen egyetértettek. Csak hosszú alkalmazás után vetették el őket. Az arisztotelészi világmagyarázat vita nélkül vagy csak alig vitatottan tartotta magát egészen Galileiig, Descartes-ig, Newtonig; akkor aztán elhalványult egy meglehetősen geometrizált világkép hatására, ami később szintén összeomlott az einsteini forradalmak nyomán.1 2 Egy csupán látszólagos paradoxon folytán a hosszú időtartam feltárásának nehézsége azon a területen jelentkezik, ahol a történeti kutatás tagadhatatlan sikereket aratott: a gazdaság területén. Ciklusok, interciklusok, strukturális válságok rejtik itt el a szabályszerűségeket, az egyesek által gazdasági civilizációnak nevezett rendszerek1 3 — azaz a régi gondolkodási és cselekvési szoká-8 Ernst Robert Curtius, Europäische Literatur und lateinisches Mittelalter. Bern. 1948; francia fordítás: LaTîfférature européenne et le moyen âge latin, Paris, P.U.F. 1956. 9 Paris, Albin Michel. 1943, 2. kiad., 1946. 10 Le Mythe des Croisades. Essai de sociologie religieuse, megjelent 1959-ben. 11 Pierre Francastel: Peinture et Société. Naissance et destruction d'un espace plastique, de la Renaissance au cubisme. Lyon, Audin. 1951. 12 Egyéb érvek még: szívesen megemlítenék néhány kitűnő cikket, amelyek mind hasonló értelemben foglalnak állást: Otto Brunner-től Európa társadalomtörténetéről (Historische Zeitschrift, 177. köt., 3. sz.); R. Bultmann-tól a humanizmusról (uo. 176. köt., 1. sz.); Georges Lefèbvre-t6\ (Annales historiques de la Révolution française, 1949, 114. sz.) és F. Hartung-tói (Historische Zeitschrift, 180. köt. 1. sz.) a felvilágosult abszolutizmusról . . . 13 René Courtin : La civilisation économique du Brésil, Paris, Librairie de Médicis. 1941.
