Századok – 1972

Tanulmányok - Braudel; Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam 986/IV–V

A TÖRTÉNELEM ÉS A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 993 gását tanulmányozta, tehát egy évszázados mozgást. 1943-ban, a legnagyobb történeti műben, ami Franciaországban az utóbbi huszonöt évben megjelent, ugyanez az Ernest Labrousse engedett a kevésbé terjedelmes időhöz való visszatérés kényszerének, midőn az 1774—1791 közti depresszió mélyében a francia forradalom egyik legfontosabb forrását, egyik „kilövő állványát" mutatta be. Még itt is tág mértéket alakalmazott: egy fél interciklust. A párizsi nemzetközi kongresszuson 1948-ban elhangzott felszólalása (Hogyan születnek a forradalmak ?) igyekszik összekapcsolni a rövid tartam gazdasági pátoszát (új stílus) a forradalmi napok politikai pátoszával (igen régi stílus), íme, újra nyakig vagyunk a rövid időben. Ez az eljárás természetesen megengedett, de mennyire szimptomatikus ! A történész szívesen vállal rendezői szerepet. Hogyan is mondhatna le a rövid idő drámájáról, egy igen régi mesterség legbeváltabb fogásairól? * A ciklusokon és interciklusokon túl van az, amit a közgazdászok százados tendenciának neveznek, anélkül, hogy mindig kellőképpen tanulmányoznák is mibenlétét. De ez egyelőre csak kevés közgazdászt érdekel, és megállapításaik a strukturális válságokról, amiket nem vetettek alá a történeti igazolás próbájának, csupán vázlatok vagy feltevések, melyek ráadásul csak a közeli múltba mennek vissza, 1929-ig, legfeljebb az 1870-es évekig.7

Mégis hasznos bevezetőt jelentenek a hosszú távú történelembe. Ez lehet az első kulcs. A második, jóval hasznosabb kulcs a struktúra szó. Jól-rosszul ez dominál a hosszú időtartammal kapcsolatos problémákban. Struktúrán a társadalmi jelenségek tanulmányozói szervezetet, összetartozást, a társadalmi realitások és tömegek között fennálló viszonylag szilárd viszonyokat értenek. Számunkra, történészek számára a struktúra kétségkívül szerkezet, építmény, de méginkább olyan valóság, amivel az idő rosszul bánik és amit igen sokáig hordoz. Egyes hosszúéletű struktúrák nemzedékek végtelen sora számára válnak szilárd elemekké: eltorlaszolják a történelmet, gátolják, ennél fogva irányítják folyását. Más struktúrák gyorsabban szétmállanak. De valamennyi egyszerre támasz és akadály is. Mint akadályok, korlátokat jelentenek (matematikai értelemben burkolók), melyektől az ember és tapasztalatai nem képesek szabadulni. Gondoljanak csak arra, hogy milyen nehéz áttörni bizonyos földrajzi kereteket, bizonyos biológiai realitásokat, bizonyos termelékenységi határokat, vagy ilyen vagy olyan szellemi korlátokat: a gondolkodás adott keretei is hosszú idejű börtönök. Legkézenfekvőbb példának a földrajzi kényszer látszik. Az ember évszázadokon át foglya az éghajlatnak, a flórának, afaunának, a művelési módoknak, egy olyan, lassan kialakult egyensúlynak, melytől csak úgy képes megszabadulni, ha megkockáztatja, hogy mindent megbolygat. Gondoljanak csak a legelő váltó gazdálkodás szerepére a hegyvidéki életben: a tengeri élet egyes szektorainak folytonosságára, melyek meggyökeresedtek a gazdagon tagolt partvonal egyes privilegizált pontjain; gondoljanak csak a városok tartós 7 René Clemens: Prolégomènes d'une théorie de la structure économique. Paris, Domat Montchrestien. 1952; ld. még Johann Akerman: Cycle et structure, Revue économique, 1952, 1. sz.