Századok – 1972

Tanulmányok - Braudel; Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam 986/IV–V

992 FEIÍNAXD BRAUDEL újhodás; innen adódnak — elkerülhetetlenül — a módszerbeli változások, az érdeklődési centrumok áthelyeződése a kvantitatív történelem színrelépésével, amely még bizonyára nem mondta ki az utolsó szót. De legfőképpen megváltozott a hagyományos történeti idő. A politikatörténész számára a nap, az év tegnap még megfelelő mértéknek bizonyult. Az idő a napok összegét jelentette. De az árgörbe, a demográfiai fejlődés, a bérek mozgása, a kamatláb változásai, a termelés (inkább tervezett, mint megvalósított) tanulmányozása, a forgalom szigorúan pontos elemzése sokkal tágabb mértékeket követelnek meg. A történeti elbeszélés új módja jelentkezik, melyet a konjunktúra, a ciklus, sőt az „interciklus" „recitativ"-jának nevezhetünk, és amely évtizedes, negyedszázados, ill. a szélső határon a Kondratyev-féle klasszikus ciklus félszázados mértékével számol. Például, nem számítva a rövid és felszíni szabálytalanságokat, az árak Európában 1791—1817 közt emelkednek, 1817—1852 közt pedig süllyednek; ez a két lassan emelkedő és süllyedő mozgás teljes interciklust képez Európa — és szinte az egész világ — óráján. Ezeknek a kronológiai korszakoknak kétségkívül nincs abszolút értékük. Más barométereken, a gazdasági növekedés, valamint a nemzeti jövedelem vagy a nemzeti termék barométerein François Perroux5 más, talán még inkább érvényes időhatárokat jelez. Am e most folyó viták nem sokat számítanak! Nem kétséges, hogy a történésznek egy új időfajta áll rendelkezésére, amelynek olyan magyarázó értéke van, hogy segítségével meg lehet próbálni a történelem folyamatát eddig ismeretlen jelzőpontok szerint tagolni és e görbék, sőt azok rezdülései szerint felrajzolni. Eképpen indítottak meg Ernest Labrousse és tanítványai a legutóbbi, római történész-kongresszuson elhangzott manifesztumuk (1955) óta egy széles társadalomtörténeti vizsgálatot, a kvantifikáció jegyében. Nem hiszem, hogy elárulom tervüket, ha megmondom, hogy ez a vizsgálat szükségképpen a társadalmi konjunktúrák (sőt struktúrák) meghatározásához fog vezetni, semmivel sem biztosítva bennünket előre afelől, hogy ennek a konjunktúrának hasonló sebessége vagy lassúsága lesz, mint a gazdasági konjunktúrának. Egyébként nem szükséges, hogy ez a két nagy „személyiség", a gazdasági és a társadalmi konjunktúra eltakarjon szemünk elől más szereplőket, melyeknek mozgását esetleg nehéz vagy lehetetlen lesz meghatározni pontos mértékek hiányában. A tudományoknak, a technikának, a politikai intézményeknek, a szellemi fegyvertárnak, a civilizációnak (hogy ezt a kényelmes szót használjuk) szintén megvan a maguk sajátos élet- és növekedési ritmusa, és az új, konjunkturális történelem akkor ér majd csak célhoz, ha kiegészíti zenekarát. Ennek a recitativnak a logikusan, éppen önmaga meghaladása folytán, a hosszú időhöz kellett volna vezetnie. Am a meghaladás, ezer oknál fogva, nem volt törvényszerű és a rövid időhöz való visszatérés szemünk előtt játszódik le: talán mert szükségesebbnek (vagy sürgősebbnek) tűnik, hogy a „ciklikus" történetet és a hagyományos rövid történetet összefoltozzák, minthogy előre, az ismeretlen felé haladjanak.Katonai műszóval élve, a megszerzett pozíciók konszolidálásáról lenne szó. Ernest Labrousse első nagy könyve 1933-ban6 a XVIII. századi franciaországi árak általános moz-5 Théorie générale du progrès économique, Cahiers de PI.S.E.A., 1957. 6 Esquisse du mouvement des prix et des revenus en France au XVIIIe siècle 2 köt., Paris, Dalloz. 1933.