Századok – 1972

Tanulmányok - Braudel; Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam 986/IV–V

A TÖRTÉNELEM ÉS A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 989 elfogad minden tanulságot sokféle szomszédságától, és azon igyekszik, hogy válaszoljon rájuk. Ekképpen a húzódozások, az ellenérzések, a békés tudatlanság ellenére egy „közös piac" kezd kialakulni. Érdemes lenne megkísérelni e közösség létrehozását az elkövetkezendő évek folyamán, még akkor is, ha később mindegyik tudomány egy időre újra visszatérne az egyénibb útra. De először is közeledni kell egymáshoz; ez sürgető feladat. Az Egyesült Államokban ilyenféle egyesülés a jelenlegi világ kultúrtérségeire vonatkozó közös kutatások formájában jött létre: az area studies mindenekelőtt azt jelenti, hogy a social scientists egy csoportja a jelenkor politikai óriásait kutatja: Kínát, Indiát, Oroszországot, Latin-Amerikát, az Égyesült Államokat. Ezek megismerése létkérdés ! Miután a technikák és az ismeretek közössé váltak, az is szükséges, hogy egyetlen résztvevő se merüljön el a saját külön munkájába, mint eddig, süketen és vakon arra, amit a többiek mondanak, írnak vagy gondolnak! Az is elengedhetetlen, hogy a társadalomtudományok tömörülése teljes legyen, hogy ne hanyagolják el a régebbieket a fiatalabbak javára, mely utóbbiak sokat ígérnek, de nem mindent képesek teljesíteni. Ezekben az amerikai kísérletekben például a földrajz szerepe gyakorlatilag nulla, és igen kicsi a történelemnek juttatott hely is. És különben is, miféle történelemről van szó ? A válságról, amelyen a mi tudományágunk az utóbbi húsz—harminc évben átesett, a többi társadalomtudomány elég rosszul van tájékozva. Emellett hajlamosak arra is, hogy — a történészek munkáival egyetemben — félreismerjék a társadalmi valóságnak azt az aspektusát, melynek a történelem hű szolgálóleánya, ha nem is mindig ügyes propagálója: azt a társadalmi időt, az emberek életének azt a sokféle és ellentmondásos idejét, amely nemcsak a múlt lényegét, hanem a mai társadalmi élet anyagát is alkotja. Annál több ok van tehát arra, hogy az összes humán tudomány között meginduló vitában erősen hangsúlyozzuk a történelem vagy inkább az idő dialektikájának a fontosságát, úgy amint az a történész szakmai munkájából, ismételt megfigyeléseiből kibontakozik. Véleményünk szerint a társadalmi valóság középpontjában a legfontosabb ez az eleven, benső, szakadatlanul ismétlődő ellentét a pillanat és a lassan hömpölygő idő között. Akár a múltról, akár a jelenkorról legyen is szó, elengedhetetlen, hogy a humán tudományok közös módszertana komolyan tudatosítsa magában a társadalmi idő pluralitását. Hosszan fogok tehát a történelemről, a történeti időről beszélni. Nem annyira lapunk olvasói, tudományunk szakemberei számára, mint inkább a velünk szomszédos humán tudományok számára: közgazdászok, etnográfusok etnológusok (vagy antropológusok), szociológusok, pszichológusok, nyelvészek, demográfusok, geográfusok, sőt a társadalmi matematikusok vagy statisztikusok számára minden szomszéd számára, kiket hosszú éveken át követtünk kísérleteikben és kutatásaikban, mert úgy tűnt (és most is úgy tűnik), hogy őket követve, vagy velük érintkezve, a történelem új megvilágításba kerül. Talán mi is nyújthatunk valamit nekik. A történelem legújabb tapasztalataiból és próbálkozásaiból — akár tudatosan és elfogadottan, akár nem — kezd kibontakozni az idő sokszerűségének és a hosszú idő kivételes értékének egyre pontosabb fogalma. Ez utóbbi fogalom még jobban érdekelheti a társadalomtudományokat, mint maga a történelem — a százarcú történelem. 10 Századok 1972/4 - 5.