Századok – 1972

Tanulmányok - Braudel; Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam 986/IV–V

Fernand Braudel: A történelem és a társadalomtudományok A HOSSZÚ IDŐTARTAM A humán tudományok általános válságban szenvednek: mindegyiküket nyomasztja önön fejlődése, márcsak az új ismeretek felhalmozódása és a közös munka szükségessége folytán is, amelynek ésszerű megszervezése még hátra van; közvetve-közvetlenül, akarva-akaratlan mindegyikük a legmozgékonyabb humán tudományok hatása alá kerül, ám ugyanakkor még harcban állnak egy elavult és visszahúzó humanizmussal, mely nem alkalmas többé arra, hogy keretül szolgáljon számukra. Több-kevesebb tisztánlátással mindegyikük helyét keresi a régi és új kutatások ama roppant együttesében, melynek szükségszerű egybehangolása ma már előre látható. Vajon a humán tudományok a saját mibenlétük meghatározására irányuló fokozott erőfeszítéssel, avagy megnövekedett kedvetlenséggel lábolnak-e ki majd e nehézségekből? Meglehet, hogy illúziókat táplálnak erre vonatkozóan, mert mindegyre azon fáradoznak — mostanában fokozottabban, mint valaha —, hogy meghatározzák céljaikat, módszereiket és előnyeiket még annak árán is, hogy ezzel igen régi szócsépléseket és álproblémákat idéznek fel. Egymással versengve viszálykodnak a határok miatt, melyek elválasztják, nem választják el, vagy éppen rosszul választják el őket a szomszédos tudományoktól. Hiszen végül is mindegyikük arról álmodozik, hogy saját területén maradjon vagy visszatérjen oda. . . Néhány elszigetelt tudós a közeledésen munkálkodik: Claude Lévi-Strauss1 a „strukturalista" antropológiát a nyelvészeti módszerekhez, a „tudattalan" történelem horizontjaihoz és a „kvalitatív" matematika ifjúi imperializmusához hozza közel. Olyan tudományt igyekszik létrehozni, mely a kommunikáció tudománya néven egyesítené az antropológiát, a politikai gazdaságtant és a nyelvészetet. . . De ki áll készen efféle határátlépésekre és átcsoportosulásokra ? Hiszen még a földrajz is képes lenne elszakadni a történelemtől egy semmiség miatt! De ne legyünk igazságtalanok: van haszna ezeknek a viszálvkodásoknak és elutasításoknak. Az a vágy, hogy kinyilvánítsuk önmagunkat másokkal % szemben, szükségszerűen új érdeklődés forrása lehet: a másik tagadása már annak megismerését is jelenti. De ennél többről van szó: a társadalomtudományok, anélkül hogy ezt kifejezetten akarnák, szinte rákényszerítik magukat egymásra, mindegyikük arra törekszik, hogy a társadalmit a maga egészében, a maga „totalitásában" ragadja meg; mindegyikük átlép szomszédainak területére, miközben azt képzeli, hogy saját területén marad. A közgazdaságtan felfedezi a szociológiát, amelynek tárgya az ő tárgyát is magába foglalja; a történelem — talán a legkevésbé strukturált humán tudomány — 1 L'Anthropologie structurale, Paris, Pion. 1958. passim és főként 329. 1.