Századok – 1972

Tanulmányok - Braudel; Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam 986/IV–V

Fernand Braudel hetven éves A közelmúltban ünnepelte 70. születésnapját a jelenkori francia történetírás egyik vezető egyénisége, Fernand Braudel. Történetírói és tudományszervező munkásságának jelentősége túlnőtt Franciaország határain; ezért az ünneplő körhöz — sok más nemzetbeli kollégánkkal együtt — mi, magyar történészek is csatlakozunk jókívánságainkkal. Fernand Braudel 1902. augusztus 24-én született az északkelet-franciaországi Lunéville-ben. A Sorbonne-on folytatott tanulmányai után előbb a párizsi Condor cet és IV. Henrik lyceumokban tanított, majd Alger és a brazíliai Saő Paolo egyetemén működött. 1937 óta az École Pratique des Hautes Études munkatársa. A második világháborúban német hadifogságba került. A Franciaország felszabadulása utáni években Lucien Fèbvre egyik legközelebbi munkatársa az A nnal e s szerkesztőségében és az École Pratique des Hautes Études VI., gazdaság- és társadalomtudományi szekciójában. Lucien Fèbvre 1956-ban bekövetkezett halála után átvette annak örökét mind az Annales élén, mind a VI. szekció elnöki székében. Már 1950-től a College de France professzora. Egy évtizeddel később egyik előkészítője és létrehozója a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaságnak ; 1962 és 1965 között a Társaság elnöke. Braudel professzor több mint másfél évtizede vezetője annak a széles nemzetközi kihatású francia történetírói irányzatnak, amely az Annales című folyóirat körül csoportosul. Történetírói útját két nagy mérföldkő, két nagyszabású munka jelzi — közben természetesen a kisebb könyvek, tanulmányok és cikkek egész sorával. Az első: az 1949-ben publikált, több mint 1000 lapos doktori tézisei: ,, AFöldközi tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában". (La Méditerranée et le Monde méditerranéen à Vépoque de Philippe II. Paris 1949 ; 2. átdolgozott és bővített kiadása 1966-ban jelent meg két kötetben.) Braudel a diplomáciai sakkhúzások és háborúk mögött ,,a hatalmas és lassú történelmet", a Mediterraneum történetét ,,a maga komplex tömegében" igyekszik megragadni : az emberi társadalom és a földrajzi környezet között kialakult tartós kölcsönhatásokat, a gazdasági struktúrákat, a társadalmi alakulatokat és a civilizáció jellegzetes formáit. Másik nagy könyvében — ,,Anyagi kultúra és kapitalizmus a XV—XVIII. században" (Civilisation matérielle et capitalisme. XVe X VHP siècle. Tome Ier

. Paris 1967) — a kapitalizmus kialakulását és korai szakaszát vizsgálja, amelyet ő a „kereskedelmi kapitalizmus" időszakának nevez. A történelmi folyamat szilárd vázát igyekszik azonban kitapintani: a társadalom, a dolgozó tömegek mindennapi életének kereteit és tartalmát. A készülőben levő második kötet az anyagi civilizációnak erre az alapjára épülő mozgékonyabb és változékonyabb szférákat vizsgálja: a forgalom és a csere alakulását, a kapitalizmus születését és történetformáló erővé növekedését. Ugyancsak készülőben és megjelenőben van az ,,új francia gazdaság-