Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
88 FÜCJEDI ERIK vett, városias kiváltságokat élvező, ele földesúri kézen levő településeket neveztek igy".113 Ezen a kategórián belül azonban igen nagy változatosságot találhatunk, amit Bácskai főképpen annak tulajdonít, hogy a mezővárosi fejlődés a XV. században még nem lezárt folyamat. Két vonásukat részletesen is megvizsgálta: (1) a népességkoncentráció adatait, (2) a kézművesipart, amelyre vonatkozólag nagy mértéktartással állapította meg, hogy alig különbözött a falusi ipar színvonalától, bár néhány esetben elérte a céhek kialakulásának szintjét (tegyük hozzá: főképpen a szolgáltató ipar vonalán). A népességkoncentrációval együtt a társadalmi differenciálódás is fokozódott. Végeredményben mozgásban levő települési kategóriával van dolgunk, amelybe a hanyatló városok és emelkedő falvak egyaránt beletartoznak, s amelyek mind termelésük, mind társadalmi struktúrájuk szerint széles átmenetet alkottak a falvak és a valódi városok között. Az idézett vizsgálatokból azonban az is kétségtelen, hogy nem „homogén tömeg részei", hanem különböző kisebb csoportok tagjai. Kézenfekvő lenne most azt mondani, hogy ebben a cseppfolyós kategóriában azok jelentik az igazi mezővárosokat, amelyekben koldulórendi kolostor van. Nyilván ehhez tartoznának a hanyatlásnak indult „civitas"-ok, az újonnan felemelkedők közül pedig azok, amelyek már elérkeztek az urbanitás bizonyos szintjére. Ez a gondolat sajnos nem állja meg a helyét. A legegyszerűbb ismét egy példát bemutatni. Galgóc falu Nyitra megyében a Vág folyó mellett ott feküdt, ahol a Nagyszombatból Nyitrára és a Vág jobbpartján Trencsénből dél felé vezető út átkelt a folyón. A folyó feletti dombon már a XIII. században vár állt, a körülötte kialakult öt faluból álló uradalmat Lajos király 1349-ben adományozta Kont Miklósnak.114 Néhány óv múlva a király további falvakat csatolt az uradalomhoz, Kont Miklós is mindent megtett, hogy vétel és csere útján növelje birtokát. A későbbi királyi adományok közül különösen a Vág hídjának vámja volt jelentős.11 5 Az uradalom kiépítésével párhuzamosan a földesúr megkezdte Galgócnak uradalmi központtá és mezővárossá történő kiépítését. 1360-ban egy közeli birtokot adott „civibus et universis jobagionibus nostris de libera civitate nostra Oolgoch pro augmentatione utilitatis eiusdem".110 Két évvel később a király Kont Miklós kérésére országos vásár tartását engedélyezte Galgócon, s az oklevélben kimondotta, hogy a vásáron felmerült vitás ügyekben a galgóci polgárok ítélkezhetnek.117 1365-ben született meg Galgóc tulajdonképpeni privilégiuma, amelyet ismét a földesúr, Kont Miklós állított ki. Szabályozta a földesúri szolgáltatásokat, megállapította, hogy szőllőiket Nagyszombat szokásjoga szerint bírhatják és művelhetik.11 8 1400-ban a korábban megalapított ispotály birtokjogainak írásbafoglalásakor megtudjuk, hogy a mezővárosban (amelyet a földesúr még most is civitas-nak nevez) vár, piac, mészárszékek vannak, de az ispotály fő jövedelmi forrásai még mindig kaszálók, szőlők és erdő.11 9 1453-ban, amikor az egész uradalmat felsorolják, Galgóc már oppidum címet visel és egy 14 faluból álló uradalom gazdasági és igazgatási központja.120 1 465-ben a földesúr ferences kolostort alapít Galgócon, melyet utódja néhány évtizeddel később kibővít.12 1 Az ismertetett példában három fontos tényező tűnik fel: az országos vásár, az ispotály és a kolostor. Mint láttuk, Csánki az országos vásárt egyenesen a mezőváros kritériumának tartotta, Mályusz viszont azt mutatta ki, hogy a vásár egymagában nem 113 Uo. 19. 1. 114 Anjoukori Okmánytár V. 339. 1. 115 Uo. VI. 133. 1. 1)8 Dl. 5020. 117 Dl. 5133. 118 Dl. 5389. 119 Dl. 8588. 120 Dl. 14 726. 121 Karácsonyi: i. m. I. köt. 52—53. 1.
