Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
KOLDULÓRENDEK ÉS VÁROSFEJLŐDÉS 89 képes a mezőváros fejlődésót biztosítani.12 2 Szűcs Jenő munkájában a mezővárosok vására a városi vásárkörzetet átalakító és szűkítő tényezőként szerepel, de Szűcs arra is rámutatott, hogy nem az országos, hanem a heti vásár a városi ipar „tipikus megjelenési fóruma".12 3 Bácskai Vera is részletesen foglalkozott a hetipiaccal és az országos vásárral mint a mezővárosok áruforgalmának egyik formájával.12 4 A vásárok megítélésében a vezető szempont az kell legyen, hogy mennyiben segítették elő a mezővárosi fejlődést, mennyiben vezettek a városi fejlődés felé. A két kereskedelmi forma, a hetipiac és az országos vásár tekintetében Rietschel eredményein alapuló régebbi álláspontunkat valljuk: a városi fejlődés kezdeti szakaszában a hetivásár volt a fontosabb, ez biztosította a közvetlenül környező falvakkal az árucsere megszervezését.12 5 Miután a mezőváros mindvégig agrárjellegű maradt, a kapcsolat elsősorban az iparcikkek fogyasztóival volt fontos, az agrártermelőkkel inkább csak a monokultúrás szőlőtermelő helységekben. Ha tehát azt mondjuk, hogy a mezővárosok a városi fejlődés útját járták, azaz szervezetében magasabb formával rendelkező, struktúrájában differenciáltabb ós terjedelmében nagyobb skálájú ipart hoztak létre, akkor fejlődésük szempontjából főképpen a hetipiacokat kell figyelemmel kísérni. A Pozsony megyei Csütörtök vásárterének felosztása és a bátmonostori hetipiacnak a somogyi főispán által történt blokád alá helyezése is a hetipiac fontosságát hantsúlyozza.126 A kézművesség fejlődése során a hetipiac monopolizálását tapasztalhatjuk, de a korlátozó intézkedések nem vonatkoztak az országos vásárra, amelyen mindenki szabadon adhatott és vehetett mindent.12 7 Nem kívánjuk ezzel azt mondani, hogy a mezőváros lakossága nem használta ki az országos vásár nyújtotta lehetőségeket. De az egész fejlődést tekintve azt kell mondanunk, hogy a hetipiac a mezőváros lakóit, elsősorban a kézműveseket részesítette előnyben, az országos vásár pedig a kereskedőket és a földesurat. A földesúré volt az országos vásárból származó jövedelem, amely a hetipiacénak sokszorosát tette ki.12 8 Ez indokolja, hogy az esetek jelentős részében a földesúr kéri a vásárprivilégiumot, mégpedig nemcsak a mezővárosok hanem a falvak részére is. Ismét Székely György megállapítását kell idézni: a földesúr igyekszik birtokán az áruforgalmat úgy megszervezni, hogy annak hasznából egyre nagyobb mértékben részesüljön.12 9 Ezért nem tekinthető mezővárosnak minden országos vásárral rendelkező helység, amint azt Csánki képzelte. A két vásárfajta nemcsak a városokban, hanem a mezővárosokban is kiegészítette egymást, de a hetipiac a mezővárosi kézműveseknek, az országos vásár a kereskedőknek és a földesúrnak kedvezett. Nyugodtan törölhetjük a mezővárosok sorából azokat a helységeket, amelyeket Csánki egyedül vásártartási joguk alapján tett meg mezővárosnak. A galgóci példában szereplő másik tényező a ferences kolostor alapítása. Itt kell elmondanunk, hogy a galgóci kolostor kezdettől fogva a szigorú ferencesek (observansok) háza volt. A XIV. század végén a rendben vita támadt a szegénység értelmezése körül, ennek eredményeként alakult ki a rendnek egy új, a szegénységet szigorúbban értelmező ága, ennek képviselői magukat olyannak tekintették, mint akik a rendalapító elgondolását pontosabban, szigorúbban tartották meg (observarunt), s ezért observánsoknak nevezték magukat. Magyarországon először a bosnyák rendtartományt hódította meg az új irányzat, majd az 1440-es években több, fegyelmében meglazult, már hosszabb ideje fennálló 122 Mályusz: A mezővárosi fejlődés 133. I. 123 Szűcs J.: i. m. 91. 1. 124 Bácskai: i. m. 69—75. 1. 125 S. Rietschel: Markt und Stadt in ihrem rechtlichen Verhältnis. Leipzig. 1897. 47. 1. Fügedi: Középkori magyar városprivilégiumok 28. 1. 126 Mályusz: Mezővárosi fejlődés 130. 1. Bácskai: i. m. 69—70. 1. 127 Fügedi: Középkori magyar városprivilégiumok 35. 1. 128 Jól szemlélteti ezt a soproni számadáskönyv. Házi J. : Sopron város története. II/5. köt. 49. 1. 129 Székely Oy.: Agrártörténeti Szemle, 3/1961.
