Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
KOLDULÓRENDEK ÉS VÁROSFEJLŐDÉS 87 nem vett tudomást irodalmunk Maksay Ferenc finom és nagyon találó megkülönböztetéséről, amely szétválasztotta a mezővárost és a kiváltságos falvakat.10 4 így akkor sem változott a helyzet, amikor a Hunyadiak kora történeti-földrajzának folytatásakor Csánki módszerét modernizálták. Trenesén megyében 17 várost tart nyilván a Fekete Nagy Antal által elkészített IV. kötet, ezekből azonban Zsitnát soha, Podluzsányt egyetlen egyszer említik ,,possessio seu oppidum,"-nak, akkor is egy megyei kiadványban.105 Predmért 1525-ben kezdik oppidum-пвк nevezni, de az első oklevélben többször hívják possessio-nak is.106 Így a legjobb esetben is csak 1 város (Zsolna) és 14 mezőváros marad Trenesén megyében. A mezővárosoknak a magyar parasztság történetében játszott fontos szerepe felfedése után mégis szükség lett volna valamilyen definícióra. A felszabadulás után ismét Mályusz Elemér foglalkozott a kérdéssel, és genetikusan próbálta a mezővárosokat meghatározni. Ő is rámutatott arra, hogy a vásárhely nem azonos a mezővárossal, a vásártartási privilégium csupán a munkamegosztás fejlődésének betetőzője. Végső fokon arra az eredményre jutott, hogy a mezővárosok nem homogén tömeg részei, bár vannak a falvaktól elhatároló közös vonásaik. Lemondva a „pontos meghatározás megformulázásáról, s beérve a hozzávetőleges megjegyzéssel, hogy olyan települést kell rajta értenünk, amelynek piaca és több-kevesebb kézműves lakosa volt",10 ' a történeti szerepet emelte ki, amely szerint" a mezővárosok „százai a falvak ezreiből a parasztság nagy tömegeit emelték ki és vitték a városi élet felé".10 8 Szabó István a mezőváros szerepét a magyar parasztság történetének szempontjából vizsgálta és két vonásra mutatott rá: az önkormányzati jog és az egy, állandó összegben fizetett adó, ill. szolgáltatás volt szerinte a mezőváros legfontosabb jellemzője.109 Ugyanő még egy döntő adattal gazdagította a mezőváros kutatását, amikor bebizonyította, hogy a jobbágyságnak kereken egyötöde élt a középkor végén mezővárosokban.11 0 Székely György a vidéki termelés és áruforgalom keretében foglalkozott a mezővárossal. Nagy anyaggyűjtése során a mezővárosnak két típusa bontakozott ki: a nagybirtokok piacközpontja és az alföldi, nagyhatárú, főképpen állattenyésztést és állatkereskedelmet űző mezővárosai, mint amilyen Szeged és Debrecen.11 1 A termelés és a települési szerkezet oldaláról tett logikus megfigyeléseinek legfontosabb eredményét éppen ebben látjuk, hiszen nyilvánvaló, hogy az alföldi mezővárosok és olyan uradalmi központok mint pl. a Vas megyei Németújvár vagy a Somogy megyei Segesd semmiképpen sem vehető egy kalap alá. Igen alapos és részletes vizsgálatnak vetette alá a mezővárosokat Bácskai Vera és csak sajnálhatjuk, hogy munkáját terjedelmében szemmelláthatóan erősen korlátozták.11 2 Az oppidum kifejezés használatáról megállapította, hogy az a XV. században válik el fogalomként a fallal körülvett civitas-októl, s úgy találta, hogy ha nem is tudjuk a korabeli kritériumokat pontosan meghatározni, mégis valószínű, hogy „fallal körül nem 104 Maksai F.: A középkori Szatmár megye. Bpest. 1941. 105. 1. 106 Fekete Nagy A.: i. m. 84—94. 1.; A podmanini Podmaniczky család oklevéltára (közzéteszi Lukinich I.). Bpest. 1937. I. köt. 371. 1. 100 Uo. II. köt. 309—320. 1. 107 Mályusz E. : A mezővárosi fejlődés. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században (szerk. Székely Gy.). Bpest. 1953. 186. 1. 108 Uo. 109 Szabó I.: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bpest 1948. 110 I. Szabó: La répartition de la population de Hongrie entre les bourgades et les villes dans les années 1449—1526. (Studia Historica 49.) Bpest. I960. 111 Székely Gy. : Vidéki termelőágak és az árukereskedelem Magyarországon a XV—XVI. században. Agrártörténeti Szemle, 3/1961. 309—322. 1. 112 Bácskai : i. m.
