Századok – 1971

Közlemények - Duczynska Ilona–Horváth Zoltán: Polányi Károly és a Galilei Kör 89/I

Polányi Károly és a Galilei-kör Dwzynska Ilona: Polányi Károly (1886—1964) Polányi Károly 1886. október 21-én született Bécsben, ahol édesapja, Follacsek Mihály akkoriban mint vasútépítő mérnök lakott feleségével, a vilnai származású Ceeile Wohl-lal. Károly volt a harmadik gyermekük. A szülők erős egyéniségű, lelki alkatukban, szemléletükben és életük hátterében egymástól merőben elütő emberek voltak. Károlyban arányos adagban keveredett a keverhetetlen apjának gerinces tisztessége, alkut nem ismerő puritanizmusa; anyjának lelki bája, áradó szellemessége, vitalitása és anarchikus életformái — mindaz ami „Cecile mamát" élete későbbi szakában Budapest irodalmi és szellemi életének egyik eleven gócpontjává tette. Az apa és testvérei Lujza, Vilma, Teréz és Károly a kiegyezés ideje után valahonnan Ungvár felől egy családi később már csak mint fikció létező — gőzmalomból indultak el a további emelkedés útjain, polgári erényektől és ideáloktól vezettetve, a polgári élet beteljesülése felé. Volt úgy, hogy elérték a bőséget, volt úgy hogy elmaradt, vagy átcsapott egyik napról a másikra vaksötét szegénységbe. A család nőtagjai észben és lelki erőben gazdag asszonyok voltak. Emlékük gyermekeikben maradt fenn. Lujza fia volt Szabó Ervin, Vilmáé Seidler Ernő, Terézé Pór Ödön. A fiatal Pollacsek Mihály útja valamikor a hetvenes években vitt Zürichbe, mérnöki kiképzésre az Eidgenössische Technische Hochschule-n. Volt ugyan egy kis megtorpanás a pálya kezdetén, talán az új, mérhetetlen szabadság révén, amikor a fiatalember úgy gondolta, jó volna elmenni vándorszínésznek. De a tehetség kézzelfogható hiánya meg a műegyetem szigora, ami kicsapással fenyegette „wegen Unfleisses" - a dolgokat gyorsan helyrebillentette. Mihály Zürichben és Edinburghban végzett mint vasútépítő mérnök. Edinburghból a bővített szaktudással együtt egy egész életre szóló és lényével mély összhangban álló puritán etikát hozott magával. Svájcban, azután Ausztriában dolgozott állami vasútépítkezéseknél. Majd a nyolcvanas évek végén családjával Budapesten telepedett le, mint helyiérdekű vasutakat építő vállalkozó. Pályája fölfelé futott. Milliomossá lett. Hogy a fiatal mérnök Pollacsek Mihály mikor és hogyan találkozott Bécsben a vilnai lánykával, Cecile Wohl-lal aki a felesége lett, nem tudom. Cecile nem volt „orosz diáklány". Tanonc volt egy taborstrassei ékszerésznél. Fiatal leánykori fényképein csúnyácska, azok közül az asszonyok közül való, akiken érett korukban, sőt az öregkorban tör utat a szépség. Apja történész volt. Ismert rabbinikus családból származó, de szenvedélyes asszimiláns, Anna-rendjeles. A cári hivatalnokréteghez való asszimiláción túl ugyanolyan szenvedéllyel „Westler" is volt, a nyugati civilizált világ bámulója. Egyetlen gyermekét tizenhét éves korában Bécsbe küldte egy előkelő fiatal leánv, a szimferopoli Anna Lvov (Nyunja) társaságában.