Századok – 1971

Közlemények - Gál István: Gibbon a magyar történelemről 70/I

88 GÁL ISTVÁN: GIBBON A MAGVAK TÖRTÉN ELEMBŐL Macartney nagyszámú kiadványai nemcsak átfogóan dolgozták föl többször a magyar történelmet, de egyes korszakait és fejezeteit igen részletesen is, bár erősen konzervatív szempontból. Munkái azonban címükben és tartalmukban kifejezett magyar vonatkozásaik miatt természetszerűen szűkebbkörű közönségre számíthatnak, mint Gibbon világtörténelmi témája. C. A. Macartney-ig azonban nem volt angol történetíró, aki ennyire ismeri és használja a magyar forrásokat és a magyar történetírók által is használt, a magyarságra vonatkozó külföldi forrásokat. Minthogy Gibbon világtörténelmi témakörbe, sőt a világtörténelem egyik legnagyobb témájába fűzi be a magyar nemzet eredetét, kialakulását, honfoglalását, első küzdelmeit, tatár- és török-ellenes harcait, olyan példátlanul széleskörű olvasóközönség elé vitte a magyar középkort, amilyen elé azóta sem került. Jó- és rosszhírünk, jó és rossz tulajdonságaink mind terítékre kerülnek. Sok ugyan az előítélet és klisé, de egy nagy történetfilozófus csodálata és elismerése is. A magyarság arcképének angol vonásaihoz sok konkrét adattal járult hozzá. A Kárpátmedence mint Európa erődje, a magyar föld termékenysége, az agrár' jelleg túlságos hangsúlyozása, az uralkodóval való szembeszállás joga, a kereszténység védőbástyájának képlete, — éppúgy mint a magyarság harcias, agresszív jellege, szerződésszegő híre, a győzelmet kockáratevő, kihasználni nem tudó sajátsága olyan részletesen ábrázolt vonások az ő magyarságképén, amelyek szinte állandósultak az angol köztudatban.