Századok – 1971

Közlemények - Gál István: Gibbon a magyar történelemről 70/I

80 GÁL ISTVÁN azonban mocsarak és erdők borították, amelyek határtalan távlatokba terjedtek, ahol már az ember megszűnt uralmát gyakorolni a földön. Mind a két nemzet magába szívta a kereszténység elemeit; a magyarokat saját törzsökös fejedelmeik kormányozták; a bulgárokat a török császár egy hercege. De a legcsekélyebb kihívásra harcias természetük fellángolt, az első zarándokok rendetlenkedése pedig éppen elég alapot adott a kihívásra. A mezőgazdaság gyakorlatiatlan, kezdetleges kellett, hogy legyen egy olyan nép között, amelynek a városai nádból és fából épültek, és amelyeket nyári időben a vadászok és pásztorok elhagytak sátoraik kedvéért. A keresztesek nyersen követelték a szükséges élelmet, erőszakkal el is vették és mohón elfogyasztották; és az első összekapásnál elkezdtek méltatlankodni és bosszút állni. Tájékozatlanságuk az országban, a hadviselésben és a katonai fegyelemben minden kelepcébe becsalta őket. Bulgária görög vezérének szabályos hadserege volt; és a magyar király szózatára harcias alattvalói közül minden nyolcadik vagy tizedik felcsatolta íj ját és lóra kapott; magatartásuk kétszínű volt és megtorlásuk a jámbor tolvajokon könyörtelen és véres . . .6

2

Bouillon Gottfried egyenes úton ment Germánián, Magyarországon és Bulgárián keresztül; mindaddig, amíg egyedül ö volt a vezér, minden lépés okosságának és derekasságának a jeleit mutatta. Magyarország határain három hétre megállította egy keresztény nép, amelynek a kereszt neve vagy hamis használata gyűlöletes volt. A magyarok még sajogtak a sebektől, amelyeket az első keresztesektől kaptak; a védelem és a bosszú jogával visszaéltek és így minden okuk megvolt, hogy ugyanannak a nemzetnek a hősétől, aki ugyanazt az ügyet képviselte, szigorú megtorlást várjanak, de a derék herceg, mérlegelve az indító okokat és az eseményeket, megelégedett azzal, hogy sajnálkozását fejezze ki szerencsétlen testvéreinek vétkei és balszerencséje miatt; 12 békekövete szabad átvonulást és egyenlő vásárjogot követelt. Hogy a magyarok gyanakvását elkerülje, Gottfried saját magát és később testvérét is Kálmánra (Carloman), Magyarország királyára bízta, aki egyszerű módon, de szívélyesen látta őket vendégül: a békét a közös vallás szentelte meg; és a latin katonák ellenségeskedését és szabadosságát halálbüntetés terhével korlátozta egy királyi rendelet. Ausztriából Belgrádba Magyarország síkságain vonultak keresztül anélkül, hogy jogtalanságot szenvedtek, vagy követtek volna el; Kálmán közelsége pedig, aki nagyszámú lovasságával fedezte oldalukat, olyan elővigyázatosság volt, amely épp oly biztonságot adott nekik, mint sajátmagának. Elérték a Száva partját; és még át sem keltek a folyón, Magyarország királya visszaadta a túszokat és eltávozásukkor vállalkozásuk további sikeréhez a legjobb kívánságait kifejezte."63

Később még visszatér egy következő keresztes-hadjáratra is: „Barbarossza Frigyes 60 000 lovas és 100.000 gyalogos felett tartott szemlét Magyarország síkságain." Ezt a korszakot a következő méltatással fejezi be: ,,A XI. század körül ez a második vihar a kereszténység ellenségeinek kiűzésével vagy megtérésével megülepedett. A civilizáció emelkedő árja, amely oly sokáig apályban volt, állandóan gyorsuló iramban kezdett emelkedni : és az emelkedő nemzedékek reményeinek és erőfeszítéseinek tágabb láthatár nyiladozott." Részletesen foglalkozik a tatárjárással is: ,,Lignitz-tői, nyugatra vonulásuk végső pontjától oldalt fordultak, hogy Magyarországot elárasszák . . . A Kárpátok hegyei megosztott csapataiknak nem lehettek túl sokáig akadályuk; és közeledésüket jóhiszeműen nem hitték el mindaddig, amíg ellenállhatatlanul nem érezték. A király, IV. Béla, nemesei és püspökei haderejét összegyűjtötte; de elidegenítette a nemzetet a kunok 40 000 családja kóborló hordájának befogadásával; és ezek a vad vendégek fejedelmük elárulásától és meggyilkolásától félve fellázadtak. Az egész ország a Dunától északra egyetlen napon veszett el és egyetlen nyáron néptelcnedett el; a városok és templomok romjait a bennszülött lakosság csontjai borították, akik türk őseik vétkeit engesztelték így ki. Egy egyházi férfiú, aki megmenekült Várad elfoglalása elől, leírja a csapásokat, amelyeket ő látott vagy elszenvedett; és az ostromok és csaták véres bosszúja kevésbé meghökkentő, mint a menekültek sorsa, akiket az erdőkből, a béke és megbocsátás ígéretével csaltak ki és akiket hidegvérrel lemészároltak, mihelyt elvégezték az aratás és szüret munkáját. Télen a tatárok átkeltek a Duna jegén és elfoglalták Esztergomot, egy német telepítést és a királyság székhelyét. Harminc ágyút szegeztek a falakra; a réseket homokzsákokkal és holttestekkel töltötték jel és 300 nemes hölgyet a kán jelenlétében gyilkoltak le. Magyarország összes városai és erődei közül mindössze három élte túl a tatárjárást és a szerencsétlen Béla is az Adriai tenger szigetei között tudta fejét, megmenteni. A latin világot elsötétítette ennek a kegyetlen ellenségnek a fellege; egy orosz menekült hozta a hírt Svédországba; és a Baltikum és a tengerpart rejtve élő nemzetei reszkettek a tatárok közeledésétől, akiket " A régi magyar történészek Thurotzius kivételével, valamennyien rosszul vannak értesülve az első kereszteshadjáratról, amelynek egyetlen hullámot tulajdonítanak. Katona, akárcsak mi magunk, csak a francia szerzőket tudja idézni; de helyi értesülésével hasonlítja össze a régi és modern földrajzot. Ante portám Cyperon: Sopron vagy Pozsony; Mallevilla: Zimony; Fluvius Maroe: a Száva; Lintax" a Lajta; Mesebroch vagy Marseburg: Moson (De Regibus Hungáriáé, III. köt. 19-53. I). " 1104-ben Kálmán a tengerparti országot Trau-ra és Saloná-ra zsugorította össze (Katóm: Hist. Crit. III. köt. 1925-207).