Századok – 1971

Közlemények - Gál István: Gibbon a magyar történelemről 70/I

78 GÁL ISTVÁN rangját kizárólag az apostolok relikviáinak köszönhette. -4 magyarok megjelentek; Pávia lángokban állt; 13 templomot pusztítottak el; és a nép lemészárlása után összegyűjtöttek 200 nyomorultat, aki szülővárosának füstölgő romjai között arany és ezüst hulladékot keresgélt. Ezeknek az évenként ismétlődő kalandozásoknak az idején az Alpoktól Róma és Capua szomszédságáig a templomok, amelyek még megmenekültek, a félelmetes litániától visszhangzottak : „Ments meg Uram minket a magyarok nyilaitól !" Az égiek azonban süketek, vagy kérlelhetetlenek voltak; a viharos áradat pedig száguldott előre, amíg Calabria végső tájain megtorpant. Minden egyes itáliai alattvaló fejéért ellenszolgáltatást ajánlottak,50

amit ezek elfogadtak és ezüst halmokat szállítottak a türk táborba. A kegyetlenségnek azonban a csalás a természetes ellenpárja. A rablókat félrevezette a fém súlya és minősége. Keletről a magyarokat a bulgárok velük egyenlő hadereje fenyegette kétes kimenetelű összecsapással; ezeknek hitük nem engedte meg a pogányokkal való szövetséget, elhelyezkedésük gátat jelentett a bizánci birodalom felé. A gátat a magyarok legyőzték; Konstantinápoly uralkodóját a lurkók csattogó lobogója tartotta lenyűgözve, és egyik legbátrabb vitézük állítólag bárddal ment neki az aranykapunak. A görögök ügyessége és kincse eltérítette a támadást; a magyarok azonban visszatérésük után azzal kérkedhettek, hogy Bulgária harci kedvét és a császárok méltóságát megalázták.51 A turkok titokzatos és gyors hadműveletei ebben a hadjáratban valódi hatalmukat és számukat felnagyították; bátorságuk azonban minden dicséretet megérdemel, hiszen a 400 lóból álló könnyű csapatuk a Thessalonika és Konstantinápoly kapuihoz vezető legnehezebb utakon is be mert hatolni és le mert odáig hajtani. A IX. és X. század végzetes korában Európát háromszoros Isten csapása sújtotta, északról, keletről és délről; a normann, a magyar és a szaracén néha ugyanazon a letarolt földön taposott egymás nyomába ; és ezek a kegyetlen ellenségek H от érős két oroszlánjához hasonlíthatók, amelyek egy összedőlt istálló dögei fölött veszekednek.52 Cermánia, a kereszténység felszabadítását két szász fejedelem, Madarász Henrik és Nagy Ottó vívta ki, akik két emlékezetes csatában örökre megtörték a magyarok hatalmát. A vitéz Henriket betegágyából keltette fel országa inváziója; esze azonban eleven volt és okossága sikeres. „Bajtársaim", mondta a csata reggelén, „rendezzétek soraitokat, eresszétek paizsotokra a pogányok első nyilait, de hárítsátok el a második rohamot lándzsáitok ügyes és gyors használatával." Szót fogadtak és győztek; Merseburg túrának történelmébe így beleivódtak Henrik természetének vagy legalább jellemének vonásai, aki a névtelenség korában nevét a szépművészetek öröklétére bízta.53

Alig húsz év telt el, és a turkok gyerekei, akiknek apja az ő kardjától esett el, megrohanták fiának birodalmát ; hadierejük a legszerényebb számítás szerint is 100.000 lovasból állott. A belső széthúzás csábította őket beljebb; Germánia kapuit áruló módon kitárták; és ők messze a Rajna és a Meuse mögé, Flandria szívébe hatoltak be. Ottó élelmessége és okossága azonban szétszórta az összeesküvést ; a hercegeknek tudtára adta, hogy ha nem tartanak össze, vallásuk és országuk visszavonhatatlanul elvész; a nemzet haderejét az augsburgi síkságon vonultatták fel. Nyolc seregben szálltak síkra és harcoltak tartományaiknak és törzseiknek megfelelően ; az első, a második és a harmadik sereg bajorokból, a negyedik frankokból, az ötödik szászokból állt, ez a császár közvetlen vezénylete alatt; a hatodik és hetedik svábokból, a nyolcadik csapat pedig, ezer cseh, a vezér hátvédje volt. A fegyelem és a bátorság erejét megnövelte a babona, amely ez alkalommal megérdemli a nemes és hasznos jelzőket. A katonákat böjt tisztította meg; a hadsereget szentek és mártírok kegyszereivel áldották meg; a keresztény hős oldalára Konstantin kardját övezte, Nagy Károly 5U

Muratori hazafias gondossággal vizsgálta meg Modena veszélyeztetettségét és ellenállását. A polgárok Geminianushoz, védőszentjükhöz folyamodtak, hogy hárítsa el közbenjárásával a „rabies"-t és „flagellum"-ot: Nunc te rogamus. licet servi pessimi, Ab Ungerorum nos defendas jaculis. A püspök a közvédelemre emelt falakat, nempedig „contra dominos serenos" (Antiquität. Ital. Aevi. I. köt. 1. 21 22, I.), és az éjjeli őrök éneke nem minden érték nélkül való (111. köt. XI, 709.1.). Az olasz évkönyvíró pontosan megállapította invázióik útvonalait (Annali D'ltalia. VII. köt. 365, 367, 393, 401. 437, 440; VIII. köt. 19. 41, 52 és kőv. 1.). 51

Mind a magyar, mind az orosz évkönyvek föltételezik, hogy megostromolták, megtámadták vagy izgatták Konstantinápolyt (Pray: Diss. X. köt. 239. I. Katona Hist. Ducum 354 -360. 1.), és bár ezt a tényt a bizánci történetírók is majdnem elismerik (I.eo Grammaticus, 506; Cedrenus, II. köt. 629.1.), mégis bármily dicsőséges lenne is a nemzetitek, a kritikai történetíró, sőt ínég Béla jegyzője is tagadja vagy kételkedik benne. Szkepticizmusa méltánylandó; nem tudtak a „rusticorum fabulas"-ban hinni vagy azoknak biztos hitelt adni; Katona azonban Liutprand bizonyítékainak nyugodtan szentelhetett volna figyelmet („Bulgarorum gentem atque Graecorum tributariam fecerant", Hist. II. köt. 4. 435. 1.). 52 Aéovd' ("к ÔTjçivOt'iTtjv, "tlx dçeoç xogvtpíjat nsçl xra/idrrj; éAdç>iio "A/apw Tjeívdovre ftéya tpQ vA-re fid/enBov [II, 16, 756.1 и H line vero triumphum, tarn laude quam memoria dignuni. ad meresburgum rex in superiori coenacuio domus per id est, piseturam. notari (leg. notare) praeeepit. adeo ut rem verant potius quam verisimile videas; (Liutprand, II. 9. fej.). Nagy Károly rendeletére Németországban egy másik palotát is kifestettek szent témákkal; Muratori helyesen állítja; nulla saecula fuere in quibus pietores desiderati fuerint (Antiquität. Ital. Medii Aevi, II. к. IV. fej. 360. 361.1.). A mi angol igényeink Walpole találó szavaival a tudatlanság és eredendő tökéletlenség antikvitása iránt sokkal újabb keletűek (Anecdotes of Fainting. I. köt. 2. és köv. 1.).