Századok – 1971
Történeti irodalom - Kubinyi Ferenc: Siratni csak hazát lehet (Ism. Kávássy Sándor) 821/III–IV
822 TÖRTÉNETI IRODALOJÍ 822 ahol részt vett a munkások forradalmi mozgalmában (Kommunista népvezérek egymás között. Levélváltás Kun Béla és Latinca Sándor között Nóvák képviselő ügyében, Új-Somogy, 1919. szeptember 24.). A szerző Latinca nyelvismereteként a németet, a románt, a franciát, a spanyolt és az olaszt említi, ezzel szemben a források a magyaron kívül csak a németről és a románról tudnak (PIA Kaposvári Büntetőtörvényszók 1919. B. 1456 III.). Azokban a fejezetekben, amelyekben a szerző Latinca Sándor életének történelmileg is legjelentősebb szakaszáról, vagyis somogyi tartózkodásáról szól, úgyszólván egymást érik a hibák. így pl. téved a szerző akkor, amikor a Latinca somogyi tartózkodását közvetlenül megelőző böhönyei út időpontját 1918. december 20-ra teszi, mivel az erre vonatkozó forrásban december 29. szerepel (Országos szervezkedés, Világszabadság, 1919. január 14.). Téved akkor is, amikor úgy állítja be a dolgot, hogy 1918 végén Széchényi Aladár kormánybiztos lemondási szándéka már nyílt titok volt, és eldöntött tény volt, hogy dr. Neubauer Ferenc ügyvéd, kisgazda politikus lép örökébe. Széchényi Aladár lemondására csak jóval utóbb, 1919. február 4-én került sor (Kaposvári Állami Levéltár, a továbbiakban: KÁL Somogy megye főispánjának iratai 339/1919.), és a lemondás csak két nappal később került nyilvánosságra (Lemondott a kormánybiztos, Somogyvármegye, 1919. február 6.); lemondását pedig épp a szociáldemokrata sajtó vette a legnagyobb meglepetéssel tudomásul: „Azon elhatározása, hogy állásáról lemondott, bizonyára környezete rábeszélésére történhetett meg: Széchényi Aladárt beugratták." (Széchényi Aladárt is beugratták, Somogyi Hírlap, 1919. február 6.) Arról pedig, hogy Széchényi után Neubauer lesz a kormánybiztosi szék várományosa, 1918 decemberében még akkor sem beszélhettek volna, ha történetesen tudott dolog lett volna, hogy Széchényi Aladár lemondani készül, mivel még 1919 februárjában is csak arról volt szó, hogy Széchényit csak szociáldemokrata kormánybiztos követheti (A Nemzeti Tanács ülése. Somogyvármegye, 1919. február 18.), és Neubauer kinevezését jóformán az utolsó pillanatban, 1919. február 15-én ütötték nyélbe (OL Belügyminiszteri elnöki iratok 21 78/1919). Semmi nyoma a forrásokban, hogy Neubauer hivatalba lépésének másnapján „betiltotta a termelőszövetkezetek szervezését". Ezt annál kevésbé tehette, mivel hivatalát a kaposvári szociáldemokrata munkásság viharos ellenállása miatt sohasem foglalta el, de ha el is foglalhatja állását, ilyen intézkedést az esetben sem adhatott volna, mivel a termelőszövetkezeti mozgalom Somogyban — mint az tudott dolog — nem február közepén, hanem a hónap végén, az utolsó napokban bontakozott ki. A mondottak után az sem szorul magyarázatra, hogy 1919. február 10-én még nem kerülhetett sor Kaposváron tüntetésre Neubauer kinevezése ellen, és e nap délutánján még nem nyújthatta be lemondását, minthogy még ki sem volt nevezve. Nem felel meg a valóságnak, hogy Latinca a Nagyatádi Szabó 1919. március 11-i útja alkalmával rendezett tüntetés során beszédet mondott volna (Szabó István miniszter szankcionálja a termelőszövetkezetek létesítését, Somogyi Hírlap, 1919. március 12.). A Latinca szájába adott beszéd nem ekkor, hanem egy hónappal korábban, a kaposvári munkásság már említett februári tüntetése során hangzott el (A kaposvári munkásság tüntetése, Somogyvármegye, 1919. február 11.). Téved a szerző akkor is, amikor az állítja, hogy később, a kommün idején elutasították Nagyatádi Szabó tagfelvételi kórelmét. A valóságban lelkes cikkekben köszöntötték (Szabó István a proletárok táborában. Kisgazdák kövessétek vezéretek !, Somogyi Vörös Újság, 1919. április 20.; Szabó István elvtárs, Somogyi Vörös Újság, 1919. április 24.). „A proletárok diadalmámorának örömrivalgásából is kihallatszik — olvashatjuk az idézett cikkek egyikében — itt, Somogy megyében egy hang, Szabó Istvánnak, a kisgazdák vezérének hangja": „Szabó István a nyilvánosságnak szánt nyilatkozatot tett arról, hogy ő mindenben azonosítja magát a proletárdiktatúrával".