Századok – 1971

Történeti irodalom - Vas Károly: A történelemtanítás módszertana (Ism. Szabolcs Ottó) 823/III–IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 823 A szerző szerint az 1919. június 22-én Kaposvárott lejátszódott ellenforradalmi puccs vezetői Pillni tóglásmester és Zónik István szociáldemokrata vezetők voltak. Az ezzel kapcsolatos híradásban csupán Pillni neve szerepel (Meghiúsult ellenforradalmi kísérlet, Somogyi Munkás, 1919. június 24.). A szerző szerint a zendülés elnyomása után Pillninek és Zóniknak nyoma veszett. Hogy Pillnivel mi történt, azt ez idő szerint még nem tudjuk, Zónikról azonban kétséget kizáróan tudjuk, hogy 1919. augusztus 3-án tagja lett az új vezetőségnek. (A kaposvári munkásság állásfoglalása, Somogyi Munkás, 1919. augusztus 5.), augusztus 5-én pedig tagja lett a megye vezetésére létrehozott négytagú bizottságnak (KAL, Somogy megye főispánjának iratai 2564/1919). Nem felel meg a valóságnak, hogy a karhatalmi századot, a híres Latinca-századot a Peidl-kormány vezényelte volna a demarkációs vonalra. Erre még a kommün idején adtak parancsot, s Latinca ez ellen még július 30-án tiltakozott a Hadseregfőparancsnoksághoz intézett levelében (KAL Somogy megye főispánjának iratai 2465/1919). Bár Latinca nevének helytelen k-betűs írása meglehetősen elterjedt, helyén valónak tartottuk volna, ha a szerző feldolgozásában a helyes, c-betűs formát alkalmazza, ezzel is segítve, hogy a hiteles írásformához térjünk vissza. A történeti folyamat, annak eseményei, kisebb és nagyobb szereplői éppúgy lehetnek a művészi, szépirodalmi ábrázolásnak tárgyai, mint a tudományos tükrözésnek. A szépíró, ha úgy tetszik, a valóságot át is költheti. De vajon élhet-e ezzel az írói szabadsággal az a szerző, aki művét történelmileg hitelesként ajánlja az olvasó figyelmébe? Szerintünk nem. Es bár megbecsüléssel gondolunk a szerzőnek arra a szándékára, hogy a Magyar Tanácsköztársaság e kiváló alakjának emlékét ápolni és a társadalom tudatában elmélyíteni kívánta, sajnáljuk, hogy a források tanúságát nem vette eléggé figyelembe. KÁVÁSSY SÁNDOR VAS KÁROLY: A TÖRTÉNELEMTANÍTÁS MÓDSZERTANA (Budapest, Tankönyvkiadó. 1968. 212 1.) A történelemtanítás rendszeres módszertanának közreadása nemcsak tudományos, hanem közvetlen gyakorlati igényeket is ki szándékozott elégíteni. A tanításmódszertan ugyanis valamennyi egyetem és főiskola tantervében helyet kapott, azonban korszerű, marxista igényű, átfogó kézikönyv nem állt sem az oktatók, sem a hallgatók rendelkezésére. Bár ezt némileg — az egyetemi oktatás számára — pótolni igyekezett az Eötvös Lóránt tud. egyetem bölcsészeti karának 1965-ben Eperjessy Géza szerkesztésében közreadott jegyzete, amelyet a szerkesztőn kívül Filla István, Hanzó Lajos, Köves Károly és Vas Károly írtak, s a főiskolai oktatás számára Vas Károly 1954, 1956, 1960-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán megjelent jegyzetei. Ezek azonban nem léptek fel az átfogó, nem csupán egy iskolatípus igényeit kielégítő kézikönyv igényével. Ilyen munka utoljára 1936-ban látott hazánkban napvilágot, Dékán Károly: A történelmi kultúra c. műve, amelyet a világnézeti változásokon túl a tudomány fejlődése is teljesen elavulttá, a mai gyakorlat számára hasznavehetetlenné tett. Vas Károly könyvének időszerűségéhez és gyakorlati szükségességéhez tehát nem férhet kétség. Ez a munka kézikönyvnek készült, a történelemtanítás általános módszertanát egészében, minden fő vonatkozásában át kívánja tekinteni. Az utóbbi húsz esztendő hazai történelemtanításának gyakorlati eredményeit, kialakult és bevált módszereit foglalja össze és ezekből vonja le következtetéseit. Ezeket igyekszik általánosítani, ugyanakkor bőven merít a magyarországinál lényegesen fejlettebb szovjet és német mód-